„Unatkozom!” – Miért jó az unalom, és mit kezdjünk vele szülőként?

Sok szülőt feszít, mikor meghallja a gyerek szájából azt a szót, hogy “unatkozooom”. De valójában az unalom az egyik legtermékenyebb talaj a kreativitás és belső motiváció számára. A fogyasztói társadalom által diktált gyors tempó, hogy félünk, hogy lemaradunk mi vagy a gyermekünk valamiről, a nyomás, hogy minden percet ki kell használni, nem segíti a kívülről haszontalan semmittevésnek tűnő unalmat, na meg a felnőtt szemmel nézve lassúnak és feleslegesnek ható játékot sem. Értsd meg, hogy mire is jó az unalom és hogyan tudsz rá helyesen reagálni!

Az unalom egyfajta belső feszültség, amikor a figyelem nem tud tartósan kapcsolódni semmihez. Frusztrációt, szorongást okozhat, együtt járhat a tehetetlenség, kielégületlenség érzéseivel. Nem egyenlő a tétlenséggel – lehet valaki elfoglalt is, miközben az unalom érzését éli meg. Az unalom belső űr, amit a gyerek megtölthetne magából, de még nem tudja, hogyan tegye ezt.

Az unatkozás hasznos. Tekinthetünk rá a kreativitás bölcsőjeként, ugyanis ez az üres idő beindítja a belső világot, önirányított játékra tanít, azaz ideális esetben ilyenkor a gyermek nem külső ötletre vár, hanem maga talál ki valamit. Az érzelmi önszabályozáshoz is remek tanulási terepet biztosít, megélni azt, hogy „kibírom, hogy most nincs inger”. Erősíti a kitartást és a motivációt. Ha a gyermeked magától kitalál egy játékot, ami akár rendetlenséggel, akár maszattal jár, ne bánkódj! Hiszen sokkal többet nyersz vele hosszú távon, mintha amennyi időt elvesz a pakolás, rendrakás vagy takarítás, amelybe mindenképp vond be a gyermekedet is! Azonban ha az unalom rombolásba, testvérek közti veszekedésbe csap át, azonnal avatkozzunk be. “Azt látom, hogy már nem építesz, hanem dobálod a kockákat. Ha dobálni szeretnél, vegyük elő a labdákat, azokat lehet dobálni, az építőt nem.” 

Érdemes tudni, hogy az unalom nem kudarc, hanem fejlődési lehetőség. A szülő dolga, hogy ne kapja elő azonnal a mentőötletet vagy képernyőt. Ez utóbbi azért is különösen fontos, mert a gyermekkori képernyőhasználat egyik fő oka, hogy az unatkozó gyerekek addig járnak a szülő nyakára, panaszolva, hogy unatkoznak, amíg be a felnőttek be nem adják a derekukat, és bekapcsolják a TV-t vagy a számítógépet. Ezzel azonban hosszú távon rontanak a helyzeten, ugyanis minél több intenzív ingert kap az idegrendszer a képernyőtől, annál kisebb valószínűséggel fogja örömét lelni az egyszerű, lassú tevékenységekben, mint például a játék, az olvasás, a kreatívkodás és annál többet fogja átélni és panaszolni is az unalom érzését.

Figyeljük meg, mi rejlik mögötte: Valódi fáradtság vagy kapcsolódási igény? Túlingerelt, de mégis ingerkereső állapot? Túl sok strukturált program után végre „magára maradt” a gyermek és nem tud ezzel mit kezdeni? Mindezektől függjön, hogyan reagálunk a gyermekünk jelzésére. 

Hogy reagálj? 

1. Figyeld meg a gyermeked! 
2. Írd le szavakkal, amit látsz a gyermeked viselkedésében. “Látom, csak dobálod a kockákat, unatkozol.”
3. Tükrözd és ismerd el az érzéseit. “Unatkozni szörnyen rémes, leülök melléd, amíg kitalálod, hogy mit csinálj. Tudom, hogy találsz valamit, amiben jól fogod magad érezni.” “Látom, most unatkozol. Ez nehéz tud lenni. Néha mindannyian érzünk így.” “Az unalom egy jelzés, hogy mást kellene tennünk, mint amit éppen csinálunk.” 
4. Bízzunk a gyermekünkben, hogy képes megtalálni azt, ami töltené őt. Adjunk időt neki. Nem baj, ha néhány percig hagyjuk ebben az állapotban, hátha kitalál valami számára izgalmas tevékenységet. “Biztos vagyok benne, hogy ki tudsz találni valami fantasztikusat. Kíváncsian várom, hogy mi lesz az ötleted.” Támogassuk a belső kezdeményezést: „Szerinted mihez lenne kedved, ha most választhatnál bármit?”
5. Ha percekkel később sem jutott előbbre és nem bírjátok tovább a nyűglődést, adhatsz neki ötleteket. Ebben segít az aLapKaland kártyacsomag és az ÖtletKalap kártyacsomag is. Előbbi témákat ajánl a játékhoz, utóbbi tevékenységeket javasol. Az általad javasolt ötletek lehet, hogy elindítják egy úton, de az is lehet, hogy élből elutasítja őket. A kártyapakliból húzott ötlet viszont nem tőled származik, ő választja, így nem te vagy az ötletadó, nem fog veled ellenkezni. 
6. Ha belefér az idődbe, kapacitásodba, ajánlj közös elfoglaltságot a gyermekednek. Olvassatok, játsszatok együtt vagy ha olyan dolgod van, amihez tud csatlakozni, hívd magad mellé és főzzetek például együtt. Sokszor nem a javaslatok, nem az új játékok, nem a képernyő beígérése változtatja meg az unalom érzését, hanem a kapcsolódás. Az, hogy a gyermeked érzi, hogy lelassulsz te is, figyelsz rá, megérted és elfogadod az ő szenvedését, kínlódását, kritizálás nélkül. 

Ha a gyermekünkben megragad egy veszélyes vagy éppen nem kivitelezhető ötlet, az érzelmei elfogadása mellett (“Értem, hogy nagyon szeretnél biciklizni, és dühös vagy, hogy most nem tudunk elmenni”,…), szabjunk határt (“amint felébred az öcséd/ végzek a munkával, indulunk is.”). 

Íme néhány praktikus ötlet, ha szeretnél felkészülni az unatkozásra, vagy eleve megelőzni azt. 

• Készíts játékrahívást a gyermekednek! (Erről itt esik szó bővebben,) 
• Inspirálódj a közösségi oldalakon elmentett játékötleteidből vagy az ÖtletKalap vagy aLapKaland kártyacsomagokból! 
• Rakj össze egy unalom-dobozt, melybe egyszerű, de nyitott végű eszközöket (rajzlap, kendő, építő, termés, fonal, kavics) esetleg rég elfeledett játékokat teszel. 
• A gyermekeddel együtt készítsetek „unalomfalat” vagy egy ötletgyűjtő táblát vagy üveget, amit elővehet unatkozás esetén. 
• A megelőzésben segít a játékrotáció is. Ha kevesebb játék van szem előtt, azokkal könnyebb jól játszani, illetve unatkozás esetén elő lehet venni a raktárban lévő játékokat is, melyek az újdonság erejével fognak hatni. 
• Mutassunk jó példát! Tudom, hogy felnőttként ritkán fér bele a semmittevés, de próbáljuk ne beosztani minden percünket. Ha éppen két tevékenység közt vagyunk, álljunk meg egy kicsit, és ne vegyük elő a telefonunkat! 

Bízom benne, hogy mire idáig eljutottál pozitív irányban változott az unatkozásról alkotott képed és már nem tartasz tőle annyira. Ne felejtsd, az unalom nem ellenség, hanem a gyerek fejlődésének egyik természetes velejárója.
A mi feladatunk nem feltétlenül az, hogy „szórakoztassuk” a gyereket, hanem hogy támogassuk abban, ahogy érzi magát és ahogy ő feloldást talál erre. 

Amennyiben szeretnél még többet megtudni erről a témáról, hallgasd meg a JátszóTér podcast ide kapcsolódó részeit: az Unatkozooom! illetve a Játék nyáron című adásokat.