A legtöbb szülő felteszi a fenti kérdést gyermekének hétköznap délutánonként. Ki elsősorban aggodalmai miatt, mások puszta kíváncsiságból. Érdemes próbálkozni, hiszen a kapcsolódás erősíti a szülő-gyerek kapcsolatot, a gyermek érezheti általa, hogy a szülőt érdekli, mi is történt vele a távol töltött órák alatt.
Igen ám, de óvoda és iskola után a gyerekek egy része nehezen nyílik meg és kezd el bőbeszédűen mesélni a napjáról. Ez nem is csoda, hiszen fizikailag máshol van, a figyelmét aktuálisan rengeteg inger kelti fel, mindeközben kellene az emlékeit felelevenítenie, és összefüggő mondatokat alkotnia. A kisebbeknél nehezíti még a válaszadást az is, hogy az időben való tájékozódásuk fejletlen. Mégis akkor mit tehetünk, ha szeretnénk információmorzsákhoz jutni?
Vedd figyelembe az életkorát, képességeit!
Hajlamosak vagyunk beleesni abba a hibába, hogy azt gondoljuk, hogy attól, hogy egy gyermek képes összetett mondatokban beszélni, meg tudja fogalmazni mindazt, ami zajlik benne. Pedig ez nem így van.
Az első hat évben a nonverbális és játékbeli kifejezés dominál. A kisgyerekek elsősorban a játékban, a mozgásban, rajzban, mimikában és gesztusokban fejezik ki magukat. Az érzelmi élmények megfogalmazására még kicsi a nyelvi eszköztáruk. Óvodás korban a gyerek már sok mindent el tud mondani, de inkább „mesél”, keverve a valóságban történteket és a fantáziájában megjelenő momentumokat, de legfőképpen a játékban újrajátszva mutatja meg a nap történéseit. Tehát ha szeretnéd megtudni, hogy érzi magát az óvodásod, hogy milyen napja volt, ülj le mellé és figyeld meg a játékát.
6–10 éves kor között fokozatos átmenet figyelhető meg, de a nonverbális kommunikáció még erős. Kisiskolás korban fejlődik intenzíven a szókincs és a történetmesélési képesség, de az érzelmek verbalizálása még nehéz, gyakran adnak rövid,, „jó volt/ rossz volt” válaszokat. Így továbbra is érdemes játékon, rajzon, közös élményeken keresztül segíteni a feldolgozást, és közben tanítani az érzelmek szavakba öntését (pl. érzelemkártyák, érzelemkerék).
10 éves kortól válik reálisabb elvárássá, hogy a gyerek szavakban is kifejezze érzéseit, élményeit. Már képes árnyaltabb mondatokban reflektálni: „izgultam a felelésnél, de utána megkönnyebbültem”. Ugyanakkor még ekkor is fontos, hogy a szülő nyitott, támogató kérdésekkel vezesse a beszélgetést, és ne erőltesse, ha a gyerek nem akar beszélni.
Fontos a légkör, az otthon nyugalma
Tehát ne bombázd az intézményből kilépve egyből kérdésekkel! Légy türelmes és nyugodt.
Az egész napos ovi, iskola után a gyerekek tele vannak feszültséggel. Hazaérkezve kieresztenek, újrarendeződésre, testi-lelki feltöltődésre van szükségük. Emiatt igyekezzetek haza vagy egy nyugalmas helyre, majd gondoskodj a gyermeked fizikai szükségleteinek kielégítéséről. Kínáld finom, tápláló uzsonnával, folyadékkal, majd adj neki időt, teret a pihenésre, a szabad játékra! Lehettek a szabadban, egy parkban, egy nyugalmas játszótéren vagy otthon, a lényeg, hogy kevesebb inger érje (a képernyőt lehetőleg kerüljétek), ne kelljen sietni és túl sok szabály mentén viselkedni.
Miután mindenki szusszant egyet a maga módján, kínálj kapcsolódási lehetőséget a gyermekednek. Olvassatok mesét, ismeretterjesztő könyveket, játsszatok egy kicsit vagy csak bújjatok össze. Ha élveztétek egymás osztatlan figyelmét, mesélj neki a napodról. Ez őt is motiválni fogja, hogy megossza aznapi élményeit. Elmondhatod neki, hogy milyen finom / szörnyű ebédet ettél a munkahelyeden, vagy hogy elfelejtettél megcsinálni egy feladatot, amiért a kollégád szúrós szemmel nézett rád. A történet mentén lehet, hogy neki is eszébe jut valami, amit szívesen megosztana veled.
Ha mégsem nyílik meg magától, tegyél fel neki néhány célzott kérdést. Például: Mi volt a legjobb/ legrosszabb a mai napodban? Kivel játszottál ma a legtöbbet? Mit csináltatok együtt? Volt ma olyan, amin jót nevettél? Megosztod velem? Mihez kellett ma a legtöbb bátorság?. Fontos, hogy a beszélgetés alatt igyekezz csak a gyermekedre figyelni, kapcsold ki a TV-t, rádiót, ne nyomkodd a telefonod. Ha ilyen helyzetet nehéz is teremteni a sietős hétköznap délutánokon, a vacsora közös készítése is remek lehetőséget kínál arra, hogy beszélgessetek. Vannak gyerekek, akik tevékenység végzése közben könnyebben megnyílnak, mint direkt beszélgetés esetén.
Találjátok meg a délutánban vagy az estében azt az időpontot és helyszínt, amikor számotokra kényelmes beszélgetni. A kicsik különösen hajlamosak rá, hogy részletekben, odanem illő helyzetekben osztanak meg élményeket, sokszor az elalvás előtti oldott, békés pillanatokat találják ehhez megfelelőnek. Ha a te gyermeked is ilyen, tervezz ezzel és szánj időt arra, hogy meghallgasd még elalvás előtt.
Ha jól jönnének további kérdések, amelyeket célzottan feltehetsz a gyermekednek, akkor töltsd le ingyenesen a “Milyen napod volt?” posztert. Nyomtatás után a kérdések mindig szem előtt lehetnek nemcsak a gyerekekkel, de a pároddal való beszélgetéshez is. A kérdések mankóul szolgálnak, ugyanakkor ne feledd, sokszor a figyelmed és a kapcsolódás lesz az, ami megnyitja a gyermeked.