Szinte minden gyereknek van kedvenc meséje, aminek a szereplőit imádja. Szülőként igyekszünk csatlakozni ehhez és beszerezni egy vagy több mesefigurás játékot. Ha szerencsénk van, a boltokban lévő hatalmas kínálatból (kirakó, társasjáték, plüss, ágynemű) választhatunk. Ha inkább a nyílt végű játékokat kedveli a gyermek vagy preferáljuk mi, akkor nagyobb bajban vagyunk, pláne ha a magyar gyermekirodalomból származik a kiszemelt. Ha nem vagyunk elég kreatívak vagy idő-hiányban szenvedünk, egyből valamelyik kézműves csoporthoz fordulunk segítségért, ki készítené el (pénzért!) a megálmodott játékot. De ezzel gond van, nem is kicsi. Jogszabályok megsértésére buzdítunk készítőket, és partnerek is leszünk benne azáltal, hogy vásárolunk tőlük. Miért? Azért mert a legtöbb mese karakter, illusztráció védett, valakinek a szellemi tulajdona, amin nem keveset dolgozott. A “találmányának” felhasználásából származó jövedelem egy része, pedig őt illetné. De a legtöbb készítő nem keresi fel a jogtulajdonost engedélyt kérve ahhoz, hogy megformálhassa, “lemásolhassa” a szellemi tulajdonát az eredetire nagyon hasonlító, azt felismerhető formában.
A téma kapcsán Szert-Szabó Dorottya, a Torzonborzart, @feherlolanya, aki többek között a Borsi könyvek illusztrátora is, osztotta meg velünk a véleményét: “Mindenki féltve őrzi ha kitalálni vél valami újat legyen az egy horgolt minta, egy eljárás, egy szabás, recept, történet, karakter, egyszóval bármi ami a saját szellemi terméke.
Nincs ez máshogy könyvből ismert vagy animációs karakterekkel sem, hiszen azokat is mind egy író, tervező, rendező kitalálta egyszer. Így nem érzem etikusnak ha valaki mástól csakúgy szabadon “kölcsönöz” általában ismert, sikeres alakokat. Mi a helyzet ha magyarhoz nyúlunk? Animációs tervezőművészként, mese illusztrátorként engem talán ez zavar a legjobban. Nem hiszem hogy az általunk látott összes vásáron (például) Bogyó és Babóca/Frakk/Süsü/Kockásfülű nyulas termékek legálisan kerülnek árusításra. Van aki az életét tette fel arra, hogy egy bizonyos mese/szereplő megalkotójaként jegyezzék. Senkinek sem esne jól ha a kérdezése nélkül látná viszont saját ötleteit.
Hazánkban még egyszerűbb is a dolgunk, fel lehet keresni a jogutódokat, vagy magát az írót-illusztrátort, ha nekünk kedves témát dolgoznánk fel (és adnánk el.) Lehetne velük beszélni, a jogdíjakról megállapodni avagy csak egyszerűen engedélyt szerezni.
Külföldi populáris mesékből használni pedig veszélyes is, mert hivatalosan a szerzői jog őket is védi, bármikor perelhetnek.
Úgy gondolom megmutathatja mindenki a vállalkozásában mennyire ügyesen tud ismert szereplőket megjeleníteni, de akkor azt ne eladásra szánja, inkább figyelemfelkeltésre. Ha pedig megállapodott a forrással bátran legyen rá büszke hogy kijárta ezt az utat, mert sokan megteszik, megérheti, nem lehetetlen!”
Legyünk tudatosabbak, és gondoljunk a gyermekünk kedvenc meseírójára, illusztrátorára is! Ne buzdítsuk és lehetőleg ne is támogassuk anyagilag olyanok munkáját, akik nem rendelkeznek más szellemi tulajdonának felhasználásáról szóló engedéllyel. Ha pedig készítőként megegyezést kötünk, azt osszuk meg vásárlóinkkal, mert versenyelőnyt is szerezhetünk általa.
Mindezek fényében két lehetőségünk van. Választunk az üzletek kínálatából vagy ha ott nem elérhető az általunk vagy a gyermekünk által megálmodott játék, akkor inspirációt gyűjtünk, szánunk rá időt és saját kezűleg elkészítjük. Egy szülő vagy egy nagyszülő által készített játék különleges, lelke van. Festhetünk kavicsot, fabábukat, megtanulhatunk horgolni, gyapjúfilcből varrni, faragni is. Ki tudja, lehet, hogy egy új hobbit találunk. Ha pedig nem jutunk ezzel kapcsolatban előre, választhatunk magyar kézműves készítő kezei közül származó olyan játékot is, ami hasonlít ugyan a vágyott mesehősre, de nem egy az egyben az, nem következtetünk róla egy mesére. Tehát nem Bogyót, a csigafiút vesszük meg, hanem egy kis csigát, nem Mancsot, hanem egy kutyát. A gyerek egy meséért való lelkesedése úgysem fog sokáig tartani, és fantáziájuknak köszönhetően elhiszik és el is játszák, hogy az a nyúl márpedig az ő kedvencük. Akit így jobban játékba lehet vonni, hiszen könnyebben tud mássá változni egy figura, hacsak egy sárkány, mintha ő lenne Süsü.