Ezen sorozat keretében játékos szülőket hívok segítségül, hogy meséljenek nekünk a játszási szokásaikról, arról, hogyan alakítja a játék (és a mese) a gyermekeikkel való kapcsolatukat. Bízom benne, hogy a beszélgetés inspirációul szolgál majd arra, hogy lehet, sőt érdemes felnőttként is a játékok földjén kalandozni.
Évi: Szia Dóra!
Köszönöm, hogy vállaltad a felkérésem és mesélsz a családotok játszási szokásairól, a játékokon keresztül történő kapcsolódási módjaitokról.
Rengeteg játékokat készítesz a gyermekeidnek, sokat kreatívkodtok együtt. Mesélj nekünk arról, honnan jön a közös alkotás szeretete, a saját készítésű játékok iránti rajongás, honnan inspirálódsz, mi okozza a legnagyobb kihívást és örömöt neked és a gyermekeidnek…
Bízom benne, hogy sorainkat olvasva más szülők is kedvet kapnak ahhoz, hogy kipróbálják azt, hogy második életet adjanak a kartonpapíroknak játékok formájában, hogy mindezek segítségével egy kapcsolódási felületet találjanak a gyermekeikhez.
Mesélj egy picit magatokról! Hogy alakult ki nálatok a közös játék?
Dóra: Dóra vagyok, 35 éves, három kisgyerek anyukája. A fiúk 7 és 5 évesek, a kislányom pedig 3 éves.
A gyerekekkel való rendszeres közös játék a második kisfiam születéséhez köthető és bármilyen furcsán is hangzik, de a lelkiismeret-furdalás eredményeként alakult ki.
Valószínűleg nem vagyok egyedül azzal az aggódó érzéssel, amit a második kisgyerek születése hozott magával – vajon bírni fogok egyszerre két két éven aluli kisgyerekkel? A mai fejemmel természetesen azt gondolom, hogy alaptalan volt az aggódás, de akkor emiatt úgy döntöttünk, hogy a közel 2 éves “nagyfiamat” egy héten három alkalommal elküldjük bölcsibe. Ezeken a napokon, figyelembe véve, hogy amúgy otthon voltam a kistestvérével, folyton gyötört a lelkiismeret-furdalás, amiért közösségbe adtam. Emiatt egy idő után minden bölcsis napon egy játékkal vártam, amit addig készítettem el/elő, amíg ő nem volt otthon. Ezeket a játékokat egy idő után próbáltam úgy alakítani, hogy a játékkal töltött idő legalább annyi legyen, mint amit az elkészítéssel töltök, vagyis a kész játékokat egyre inkább játékos foglalkozások váltották fel. A rendszerességnek köszönhetően a nagyfiam hamar hozzászokott ezekhez a játékokhoz, örömmel csinálta és várta a “manijáték”-okat (mai játékból kialakított kifejezése a foglalkozásokra).
Évi: Milyen elvek mentén alakítjátok a családotok játékokkal kapcsolatos szokásait?
Dóra: Nem sok gyerekneveléssel kapcsolatos könyvet olvastam, de Kim John Payne Egyszerűbb gyermekkor című könyvével nagyon könnyen tudtam azonosulni. Az abban leírtak máig rendszeresen eszembe jutnak amikor az itthoni szokásokat próbálom alakítani – igyekszem tartani magunkat a kevesebb néha több szabályhoz. Ennek megfelelően tudatosan próbálom kerülni az egyszerre túl sok játék jelenlétét az otthonunkban. Rendszeresen szelektálok, a hibás, törött, elromlott játékokat leselejtezem. De a jó állapotú játékoknak is csak egy része érhető el a gyerekek számára, amíg a többi dobozban pihen a pincében. Majd amikor újra előkerülnek, újként örülnek nekik és friss lelkesedéssel vetik bele magukat a játékba. Azt látom, hogy ha kevesebb játék van szem előtt, akkor ahhoz egyrészt jobban hozzáférnek, másrészt a velük való játékban jobban el tudnak merülni, nincs inger az állandó váltásra.
Nagyon sok boltban megvásárolható játékkal kapcsolatban érzem azt, hogy hát ezt otthon én is el tudnám készíteni. És ezt sokszor meg is teszem. Egy fűzős, egy bedugós, egy formakeresős játék nagyon könnyen helyettesíthető otthoni verzióval. Amiket aztán, ha már kijátszották őket, vagy kidobok, vagy ha olyan állapotban van, akkor unokatestvéreknek, kis barátnőknek továbbadok. De az otthoni játékhalom ezeknek köszönhetően nem nő.
A teljes igazsághoz természetesen hozzátartozik, hogy bármennyire is próbálom alacsony szinten tartani az itthoni játékok számát, azért három gyerek, sok-sok ünnep és nagy család mellett bőven akad mindig felesleg itthon. Amit így is tudok irányítani, hogy mennyi legyen ezek közül állandóan szem előtt és mennyi elpakolva.
Évi: Te hogy állsz a játékokhoz? Mit szeretsz játszani? Honnan inspirálódsz?
Dóra: Ha teljesen őszinte akarok lenni, nem szeretek velük mindent játszani. Amit például igyekszem elkerülni, az a szerepjáték. Még egy éttermi vendég megtestesítését csak-csak elviselem, amíg kis szakácsok főzik, pincérek hozzák az ételeket. De a földön mászó és csaholó kiskutyáknak már nem tudok jó szívvel gazdája, vagy anyuka kutyája lenni. Szerencsére többen vannak testvérek, illetve több unokatestvérrel is együtt lakunk, így ezeket a játékokat tudják az én bevonódásom nélkül, egymással játszani. Ha azonban egy jó kis kézműves ötletet szeretnének megvalósítani, akkor tudják, hogy abban mindig partner vagyok.
Nagyon szeretek kézműveskedni. Papírból, elhasznált joghurtos dobozból, műanyag kupakokból valami újat, valami szépet készíteni. Ha nekiállok festeni, vágni, ragasztani, vagy bármilyen kézműves dolgot csinálni, az esetek nagy részében valamelyik gyerek csatlakozik hozzám. Ha célom a gyerekek bevonása, sokszor akkor is ehhez a módszerhez folyamodom (egyedül állok neki és várom, hogy önként csatlakozzanak). Minden ilyesmit örömmel csinálok velük együtt.
Szintén szívesen játszom velük társasjátékokat, kártyajátékokat. A két fiú most 5 és 7 évesek, velük már tudok rendesen, a játékszabályoknak megfelelően, élvezhető meneteket játszani. Illetve az esti mese olvasás is nálunk egy olyan tevékenység, amit mindenki szeret és tényleg csak vészhelyzet esetén marad ki az esti rutinból.
Nekem a játékokhoz és a foglalkozásokhoz a legtöbb inspirációt az Instagram adja. Azokat az oldalakat szeretem, ahol a bemutatott játékok vagy kézműves foglalkozások egyszerű kellékekből valósíthatók meg, legyen az konyhai alapanyag vagy egy darab karton. Hozzám ez a tartalom áll közel, ezzel tudok azonosulni. Az ötleteket felhasználva pedig ezeket tudom a saját gyerekeim képességeihez, illetve a nálunk elérhető eszköztárhoz igazítani. Az Abay_trio oldalamon én is ennek megfelelő tartalmat igyekszem megosztani, hogy ötletekkel támogassam a kisgyerekes szülőket.
Évi: Mit játszanak legszívesebben a gyermekeid?
Dóra: Kevés olyan játék van, amit annyira gyakran használnak, hogy soha nem esik az elpakolásom (pincében tárolásom) áldozatául. Ilyen nálunk jelenleg a Legos doboz ömlesztett legókkal és a mágneses építőkészlet. Nagyon szeretnek építeni. Ahogy nőnek, azt látom, hogy egyre inkább az aprólékosabb játék felé tolódik az érdeklődésük, így a fiúk már többször Legoznak, mint mágneseznek. Illetve az ő építős játékuk tényleg az építésre, alkotásra korlátozódik.
Ezzel szemben a kislányom az egyszerűbben megépített, főként mágneses építőből készült házacskákba szívesen beköltözteti a kisállatait, folytatja a játékot az építmény kiegészítőként, vagy keretként történő felhasználásával. A kislányom kedvelt időtöltése még a babázás (rendes babával, valamilyen plüss játékkal, vagy akár a képzeletbeli gyerekeivel, akik változó számban, de mindig nagy létszámban vannak jelen). Szereti ezeket rendezgetni, irányítgatni, mesélni nekik. Emellett, amivel még rendszeresen és hosszan leköti magát az a kirakózás.
Nagy kedvencek még mostanában a kártyajátékok (Djeco kártyák, Uno kártya, Cica pizza kártya). Egyszerű szabályokkal rendelkeznek, könnyen szállíthatók, így akárhol előkapható játékok, amibe a gyerekek és a felnőttek is szívesen beszállnak. Illetve tőlem függetlenül, önállóan is kedvelt időtöltésük a festés és a rajzolás.
Évi: Mit látsz, milyen irányban halad nálatok a közös játék? Milyen hatással van ez a kapcsolataitokra?
Dóra: A kisebbek továbbra is lelkesek, könnyű a kedvükben járni a házilag készített saját kis játékaimmal. Igyekszem a saját korosztályuknak megfelelő foglalkozásokat készíteni, hogy örömmel álljanak neki. Az mindig siker, ha lelkesen végigcsinálják, amit előkészítettem nekik.
A legnagyobb fiam azonban már iskolás lett és az utóbbi időben kezd kivonódni ezekből a foglalkozásokból. Már nem mindig és nem mindenhez van kedve, amit én készítek elő nekik. Persze azért megvannak a trükkjeim, amiket bevetve fel tudom kelteni az érdeklődését (egy új anyag/kellék, vagy egy kedvelt figura visszaköszönése a játékban általában meghozza a kedvét neki is). De jelenleg már a szabályjátékokat látom hozzá közelebb állónak. Amihez pedig a kisebbek nem minden esetben elég érettek még. De szerencsére mi, szülők ezekre a játékokra könnyen kaphatóak vagyunk. A kisebbek pedig majd ebbe is szépen beletanulnak.
A jövőbe előretekintve azt várom, hogy az általam készített, irányítottabb és jellemzően zártvégű játékok nagyjából kisiskolás korukig maradnak izgalmas számukra. Ezt követően a kézműveskedés azonban még egy darabig biztosan kapcsolódási felület lesz. Valamint ahogy nőnek és fejlődnek, számtalan új játéklehetőség nyílik meg előttünk (komplexebb társasjátékok, mozgásos játékok, mint a ping-pong vagy tollaslabda). Így a várakozásom az, hogy a közös időtöltés tartalmában biztosan változni fog idővel, de bízom benne, hogy még jó sokáig megmarad.
Évi: Jellemző a gyermekeidre, hogy egyedül elfoglalják magukat? Milyen arányban van egymással az önálló játék, a gyerekek egymás közötti játéka és a szülőt is bevonó játéktevékenység?
Dóra: Egyértelműen a leghangsúlyosabb nálunk a gyerekek egymás közötti játéka. A legtöbb, akár önállóan elkezdett játék erre fut ki. Egyik elkezdi, a másik csatlakozik hozzá és együtt folytatják. Jó időben sok időt töltünk kint az udvaron is, ahol az unokatestvérek is csatlakoznak a gyerekes játékhoz.
Ezután következik az önálló játék. Jelenleg a kislányomnál a legjellemzőbb, neki van igénye néha az elvonulásra, amikor könyvet lapozgat, babázik vagy magában énekelget. Ehhez szükség van arra, hogy ne legyen külső “zaj”. Ha hallja, hogy izgalmas közös játék zajlik akkor azért legtöbbször ő is inkább ehhez csatlakozik. A fiúknak a csendes pihenő alatt van leginkább lehetőségük az önálló játékra. De ez is sokszor úgy önálló, hogy egymás mellett önállóan, de mégis közösen foglalják el magukat (legyen szó akár rajzolásról, akár Legozásról).
Sorban pedig az utolsó a szülőt bevonó játéktevékenység. Amikor vagy az egész család összeül egy közös játékra, vagy én játszom végig velük a nekik készített játékot, illetve amikor kimondottan kérik, hogy valamelyik játékukba csatlakozzunk be. A rohanós hétköznapokon örülök, ha hazaérve kint töltenek még az udvaron kis időt. Utána meg már az esti műveletek nem adnak lehetőséget hosszadalmas közös játékra. A közös meseolvasás a fix pont ezeken a napokon. Hétvégente tudunk inkább a közös játékra időt találni. Ekkor kerülnek elő a családi társasok, vagy mélyülünk el közösen valamilyen játéktevékenységben.
Évi: Milyen tanácsot adnál az élvezetes, kapcsolódást segítő játékhoz?
Dóra: Fontos lehet annak a tudatosítása, hogy nem kötelességem minden játékot élveznem velük. Lehetnek olyan játékok, vagy lehetnek olyan pillanatok, amikor nemet mondunk a közös játékra. Ha nincs kedvünk a közös játékhoz, úgysem lesz belőle tényleges kapcsolódás. Sokkal fontosabb megtalálni azokat a tevékenységeket, amiket őszintén szívesen csinálunk együtt a gyerekekkel, amikor teljes figyelmünket nekik tudjuk szentelni. Nem is feltétlenül kell ennek ténylegesen játéknak lennie. Lehet ez közös horgászás, séta, sütés-főzés, meseolvasás, vagy akár kézműveskedés. Szerintem ebből tud tényleges kapcsolódás kialakulni szülő és gyerek között.
Dóra készített egy kézműveskedést támogató kártyacsomagot, mely Paletta névre hallgat. Javaslatokat ad témában, technikában és a felhasználás módjában. Dóra egyik célja az volt, ahogy nekem is több kártyacsomag megtervezésénél, hogy a gyerekek, na és a szülők is képernyő nélküli inspirációt kapjanak. Rendelni a paletta.kartya@gmail.com címen tudtok, további információt itt találtok: https://www.instagram.com/paletta.kartya/ . A Dóra által készített játékok között pedig itt böngészhettek: https://www.instagram.com/abay_trio/ .