Ezen sorozat keretében játékos szülőket hívok segítségül, hogy meséljenek nekünk a játszási szokásaikról, arról, hogyan alakítja a játék (és a mese) a gyermekeikkel való kapcsolatukat. Bízom benne, hogy a beszélgetés inspirációul szolgál majd arra, hogy lehet, sőt érdemes felnőttként is a játékok földjén kalandozni.
Évi: Szia Natália! Köszönöm, hogy vállaltad a felkérésem és mesélsz a családotok játszási szokásairól, a játékos feladatokon keresztül történő kapcsolódási módjaitokról. Szenzoros játékokat készítesz a kislányaidnak játékrahívás gyanánt. Mesélj nekünk arról,
hogyan lettetek rajongói ezeknek a játékoknak, honnan inspirálódsz, mi okozza a
legnagyobb kihívást és örömöt neked és a gyermekeidnek…
Bízom benne, hogy sorainkat olvasva más szülők is kedvet kapnak ahhoz, hogy kipróbálják
ezeket az újfajta játékokat, hogy mindezek segítségével egy közvetlenebb utat találjanak a
gyermekeikhez.
Mesélj egy picit magatokról!
Natália: Kazai Natália vagyok, két kislány anyukája, feleség. Foglalkozásomat tekintve fodrász
vagyok, és nemrégiben lettem gyógypedagógiai asszisztens, de jelenleg GYES-en vagyok.
Az idősebb kislányom 5, a húga 2,5 éves.
Szenzoros ingerkerülő a nagyobbik lányom, és én is. Általa jöttem rá saját neurodiverzitásomra is. Viszonylag hamar, 2 évesen már erre irányuló fejlesztést kapott, s az itthoni tervezett játékokat is e köré építettem, s az van előtérben, hogy hogyan tudom őt, őket segíteni, felkészíteni az önálló életre, mindezt olyan játékokkal, textúrákkal amik segítik -többek között – a taktilis érzékenységét tágítani.
Azt hiszem jó úton járunk, ha azt nézzük, hogy 2 évesen a homokot sem fogta meg ,most meg egy nyálkás textúrájú szenzoros játékban 5 perc után a kezével turkál. Általuk fejlődök én is- már csak minden második feltört tojás után mosom meg a kezem. 😂
A gyerekeim a legnagyobb tanítóim és gyógyítóim.
Évi: Te hogy állsz a játékokhoz? Mit szeretsz játszani? Honnan inspirálódsz?
Natália: Nekem nincs sok gyerekkori emlékeim kedvenc játékokról. Nagyon szerettem
kreatívkodni, alkotni. Szabadidőmben tévét néztem, vagy zenét hallgattam, esetleg
barátnőimmel találkoztam suli után.
Amikor anya lettem, nekem meg kellett tanulni játszani a gyerekemmel. Előtte nem igazán
tudtam kapcsolódni kisgyermekekhez, nagyon én-központú voltam. Miután megszületett
az elsőszülött kislányunk, kaptunk rengeteg jó minőségű játékot unokanővéremtől.
Ezekből tudtam neki korosztályának, érdeklődési körének megfelelőt kínálni. Volt közte
rengeteg fajáték és könyv is. Ez adta meg az alapokat számomra, hogyan is tudok
kapcsolódni gyermekemmel.( És hívta fel figyelmemet a sajátos fejlődési útjára, eltérő
idegrendszerére, hiszen ez megmutatkozik a játéktevékenységében is. )
Ezután találtam rá a Facebookon a Természetes játékok csoportra, ahol először csak
ámultam és bámultam, hogy milyen csodákat alkotnak különböző hazai és nemzetközi
márkák, és itt hallottam először a Montessori és Waldorf pedagógiáról, nevelési
koncepciókról. Rögtön beszippantott ez a világ, s tudtam, hogy én is ilyen játékokat
szeretnék a gyermekeimnek kínálni, és játszani 🙈 😂 Bevallom őszintén, hogy nem csak
nekik veszem\készítem a játékokat, hanem magamnak is. Ezeknek a játékoknak lelkük van.
Valaki a saját kezével vágta, csiszolta, festette, estleg varrta, nemezelte, horgolta, kötötte.
Bele tette szívét lelkét a kész termékbe.
Természetesen nálunk is vannak műanyag játékok, de ezeket (is) igyekszem másodkézből
beszerezni. A természetes alapanyagú játékokkal (fa, gyapjú, fém, pamut, természet adta
kincsek) együtt a másik szívem csücske a nyílt végű játékok. Elképesztő a gyerekek
kreativitása, pl. Egy bot lehet 1000 féle dolog, vagy egy szivárványból és építő kockákból
micsoda mesteri műveket lehet alkotni.
A legszorosabb kapcsolódási pontunk, és a legnagyobb szeretetnyelvem viszont a mesélés,
mese olvasás. Egy helyi Pompás mesés nagykövet (Giriczné Gyànyi Mária) online
előadásán találtam erre a módszerre, ami azonnal magával ragadott . S bár az én
kislányom hosszabb mesét is végig figyelemmel kísért- ekkor még a második kislányunk
nem született meg-, ennek ellenére nagyon tetszett ez az interaktivitás amit nyújt a
módszertan. Miután részt vettem pár személyes workshopon és elvégeztem az online
képzésüket más szintbe lépett a játék itthon. Sokszor egy mese köré építettem a játékra
hívást. Mikor már rutinosabb voltam mesemondásban akkor pedig spontán közös építés
alatt szőttük közösen a mesét.
Miután megszületett a másik kislányom, akkor tudtam igazán hasznosítani a tanultakat.
Tökéletes ellentéte nővérének, sokkal impulzívabb, s ahhoz , hogy a figyelmét fenn tudjam
tartani a mese végéig, mikor láttam, hogy elkalandozik a mondókák, mozgások
segítségével könnyen vissza tudtam\tudom hozni a mesébe. Ennek köszönhetően az én,
és a kislányaim érzelmi intelligenciája is bámulatosan fejlődött.
Szenzoros játékainkat is tematikusan, az évszakhoz, jeles napokhoz igazítom, hozzá
passzoló nép – és műmesékkel gazdagítva, vagy a mese köré építve.
Ezekhez inspirálódni Instagramon, Pinteresten, Facebookon, szenzoros csoportokban,
szoktam, mesék terén pedig a Pompás napok és Bajzáth Mária kötetei nyújtanak
segítséget, és ha netán plusz könyvre van szükségünk akkor könyvtárban kutakodunk.
megépítettük a történetet.
Játékokat, figurákat, kognitív tudást fejlesztő feladatlapokat készíteni; szenzoros
boxokat, témákat; meséhez kapcsolódó mondókákat, kártyákat , játékokat; közös
alkotáshoz előkészülni a gyerekek délutáni alvás idejében szoktam. Ez az Énidőm
része. Neurodivergens emberként muszáj a szabadidőmet is strukturálni, kereteket
adni saját magamnak. Tehát az előkészítés, alkotás számomra kikapcsolódás, terápia.
Mikor feszült vagyok a nemezeléssel (akár tű vagy vizes) rengeteg negatív energiától
szabadulok meg.
Ilyenkor nem foglalkozom a házi munkával. Megvár… Nincs mindig rend és tisztaság.
Sűrűn előfordul, hogy napokig a ruhás kosárból öltözünk, és a pókháló is nem csak
Halloween-i dekoráció 🤣
Hiperfókuszomnak köszönhetően egy új téma előkészítése lendületet ad, ilyenkor
olyannyira belemerülök az alkotásba, hogy ha még szerettem volna is elpakolni a
halom ruhát a mosókonyhából nyugiban egy filmnézéssel egybekötve vagy
podcasttal a fülemben, elfelejtem.
Sűrűn előfordul, hogy egyszerre több projektben is benne vagyok, mikor mihez van
kedvem.
Szenzoros játék végén általában közösen rakunk rendet a lányokkal. Ha száraz
alapanyagokkal játszunk, nincs nagy dolgunk… Dobozokat egymásba, s mehet a
polcra. Ha vizes\nyálkás textúra van terítéken kérem őket válogassák ki a trutyiból a
játék elemeket, és segítenek azokat lemosni, majd jöhet az átöltözés vagy
felöltözés, ha már játék közben megszabadultak maszatos ruháiktól 😅 Legvégén
pedig letöröljük az alátétet, amin játszani szoktak, s következik egy kis relaxáció. Én
kivonulok, gyerekek színeznek vagy könyveket lapozgatnak, s újult erővel kezdünk
bele a következő napirendi pontunkba. Legyen az a vacsi, vagy egy séta\udvari
levegőzés.
Talán ami legnagyobb hátránya ennek az egésznek, hogy rengeteg hely szükséges
tárolni a feladat lapokat, szenzoros alapokat(színes rizs, különböző tészták , csicseri
borsó), kreatív eszközök ( krepp papír, ragasztók, festék) nemezek, anyagok.
Igyekszem olyan játékokat készíteni amiket nem csak egyszer használunk. A feladat
lapokat vagy műszaki rajzlapra nyomtatom vagy laminálom, s témánként külön
tárolom iratpapucsokban, hogy később is élő lehessen venni őket. Szenzoros box
alapjait szintén színenként külön tárolom kiürült jégkrémes dobozokban. Igyekszem
úgy összerakni a színeket, hogy könnyen szét választható legyen, így nem termelek
annyi hulladékot. Például a rizs és csicseriborsó egy konyhai kiszedőlapáttal
szuperül szétválasztható, így másik projektben is tudom újra kínálni az adott színű
rizst, vagy csicseri borsót… de az is előfordul, hogy egy adott témához több színű rizst
\csicseri borsót festek, keverek össze , azokat nem válogatom szét színek szerint. 😅
Például a sellős témához 3 színű csicserit kevertem össze. Várják a következő
sellőpartit. A föld szimbolizálta alapunk barna csicseriborsó, sárgaborsó, napraforgó
mag és tarkabab keveréke. Ezek sem vesznek össze, míg várják a következő
fellépésüket.
Évi: Mit játszanak legszívesebben a gyermekeid?
Natália: Nincs kiemelten kedvenc játékuk. Nagyon szeretnek alkotni, kreatívkodni, színezni,
rajzolni. Építeni szoktak fa kockákból, szivárványból, duplóból. Szerepjáték is
megelevenedik. Előfordul, hogy cukrászdát nyitnak, vagy éppen egy farm életébe,
vagy egy város mindennapjaiba csöppennünk bele. De a szenzoros játékok is
rendszerint szerepjátékkal fejeződnek be. Valaki biztosan főz valakinek .
Társasjátékok, kirakózás és kártya játékok is rendszerint megjelenik a napjainkban.
Évi: Jellemző a gyermekeidre, hogy egyedül elfoglalják magukat? Milyen arányban van
egymással az önálló játék, a gyerekek egymás közötti játéka és a szülőt is bevonó
játéktevékenység?
Natália: Szerencsémre igen, tudnak és szoktak is önállóan játszani. Egészen pici volt a kisebbik
lányom, mikor a nővére „olvasott” neki mesekönyvből. De jelentős kapcsolódást, közös játékot az utóbbi fél évben kezdték el. A nagylányom már ovis, szeptembereben furcsa volt a huginak, hogy nincs itthon. Délelőttönként ha nem a házimunkában segít, ügyesen eljátszik egyedül is.
Kb. egyenesen arányosak a játékidők. Tehát ugyanannyit játszanak együtt, egyedül és külön -külön is, és velünk szülőkkel is. A férjem kreatívabban játszik, övé a szerepjátékozás, az enyém a szenzoros- és a társasjáték, illetve az építés. Ami nagyon ritka, hogy mind a négyen egyszerre együtt játszunk például egy társast vagy egy város építésében. De minden délután, estefelé közös családi programunk van: sétálunk, biciklizünk vagy az udvaron vagyunk. Ez is fontos kapcsolódási pont számunkra.
Évi: Milyen tanácsot adnál az élvezetes, kapcsolódást segítő játékhoz?
Natália: Tudom, hogy nehéz, de úgy kezdjünk neki, hogy nem jár 100 másik dolog a fejünkben. Bevallom őszintén ez nekem is sokszor nagy kihívás. És a mi szükségleteink is legyenek kielégítve, mielőtt leülünk játszani, vagy éppen bekapcsolódunk a játékba. Értem itt a fiziológiai vagy a lelki jólétünket is, tehát ne éhesen, álmosan, esetleg hulla fáradtak üljünk a szőnyegre. Természetesen az is felpezsdítő lehet ha egy stresszes nap után csak figyelemmel kísérjük a játékukat, hátha megjön a kedvünk. Ha nem az sem baj. A gyerekeknek sincs mindig kedve mindenhez. Ha ezt korosztályuknak megfelelően kommunikáljuk nekik, megértik, hogy mi is lehetünk fáradtak, dühösek vagy éppen szomorúak.
Próbáljunk meg minél jobban kikapcsolni agyunkat, és hagyni, hogy a gyerek is irányítson minket. Rengeteg szabálynak kell megfelelniük már egészen pici koruktól kezdve akár, s úgy gondolom hogy ha hagyjuk a szabad játéktevékenységében kibontakozni, irányítani, az nem csak az esetleges traumáit segíti feldolgozni, kijátszani magukból, hanem segít a személyiségük kibontakozásában is.
Próbáljunk meg olyan környezetet teremteni a mindennapokban is hogy az aktív
játéktevékenységre tudjanak\tudjunk fókuszálni, ne vonja el figyelmünket \figyelmüket külső vizuális- és háttér zaj.
És még valami… A kevesebb több. Kevesebb játékkal sokkal kreatívabban, elmélyültebben tudnak játszani a gyerekek. Rengeteg játékunk, társasunk, és könyvünk van itthon. Én ezeket mindig rotálom.
Régebben úgy, hogy ami nem érdekelte azt eltettem, majd később újra felkínáltam. Az utóbbi hónapokban pedig tematika szerint. Évszak színeivel harmonizáló építőkockát, kendőket, grapatokat, mesekönyveket kínálok. Pl. Télen kék, natúr, lila, szürke, most tavasszal élénk zöld, rózsaszín, sárga. A téli történetekről szóló mese és mondókás könyveket már februárban elteszem, ilyenkor a helyükre már a tavaszi könyvek kerülnek. Egyedül a Duplo az amit nem
rotálok egy ideje. A 2\3-át eltettem. Felesleges. S bár tudnak és szeretnek is pakolni , azért a nagyját még mindig nekem kell, és ugye nem mindegy, hogy egy 30 literes doboznyi legot kell összeszedni a nappali minden szegletéből, vagy egy 10 literes kis kosárkányit.