Kapcsolódás játékkal, játékos családok 4.

Ezen sorozat keretében játékos szülőket hívok segítségül, hogy meséljenek nekünk a játszási szokásaikról, arról, hogyan alakítja a játék (és a mese) a gyermekeikkel való kapcsolatukat. Bízom benne, hogy a hét kérdésre adott hét válasz inspirációul szolgál majd arra, hogy lehet, sőt érdemes felnőttként is a játékok földjén kalandozni. 

Évi: Szia Ibolya!

Köszönöm, hogy vállaltad a felkérésem és mesélsz a családotok játszási szokásairól, a játékos feladatokon keresztül történő kapcsolódási módjaitokról.

Aki követi az oldaladat Facebookon (Anya még játszunk), az láthatja, hogy rengeteg tanulást segítő, az aktuális ünnepekhez vagy természeti jellegzetességekhez kapcsolódó “feladatot” készítesz a gyermekeidnek. Úgy sejtem, hogy ez a tapasztaláson alapuló játék, jobban elmélyíti az ismereteket. Te mit tapasztalsz? Hogy kezdődött nálatok ez a közös tevékenység? Mennyi időt készülsz egy-egy játékra? Minden nap játszotok ilyen módon? Hogy reagálnak a gyermekeid ezekre az irányított, “feladat” helyzetekre?  

Bízom benne, hogy más is ihletet merít ebből a fajta játék-használatból, tanulási lehetőségből!  

Mesélj egy picit magatokról!

Ibolya: Nagyon köszönöm a felkérést, igazán megtisztelő, hogy erről beszélhetek. Erdélyben lakunk, egy csíkszeredai melletti faluban, Csíkszentléleken a ferjemmel és két gyerekünkkel. Patrik 7 éves és Kriszta 4 éves. Patriknál elhúzódó szülés következtében oxigénhiány lépett fel, így kicsi kora óta fejlesztésekre illetve terápiákra járunk, illetve én is rengeteget foglalkozok vele. Összességében Patrik most már egész jól van ( biciklizik, görkorcsolyázik, síel, korcsolyázik, önállóan hintázik, összead-kivon, jelenleg úszni tanul☺️), viszont a beszéddel elég gyengén állunk, de ezt is gyakoroljuk. A barátnőim és gyógytornászunk tanácsára született ezelőtt több mint 2 éve az Anya még játszunk oldal ( a fiam mondta régen amikor bármilyen játékot készítettem, hogy anyja még játszunk-innen van az oldal neve), aminek a célja, hogy más anyukáknak is ötlet tudjak adni. Én magam rengeteg időt töltök el a készülődéssel, másnak legalább legyen könnyebb ☺️ A férjem autókereskedő, én élelmiszermérnökit végeztem, viszont most már lassan 4 éve főállású anyja vagyok❤️Sokszor nagyon nehéz, de imádok itthon velük lenni. Tudom nem fogok míg a világ tartani, egyszer dolgozni fogok újra de addig is kihasználom minden pillanatát. Gyakorlatilag nekem ez a munkám, visszük Patrikot fejlesztésekre illetve én minden nap gyakorlok vele, és azon kívül este/éjszaka készülnek azok a játékok amelyeket az oldalamon osztok meg veletek. Közben van, hogy belefáradok, ilyenkor napokig nem készítek semmit, olyankor a puzzlet, társasjátékokat részesítjük előnybe. Eléggé természet kedvelők vagyunk, sokat kirándulunk a környéken a gyerekekkel, ilyenkor imádják mert mindig piknikezni szoktunk(szalonna sütés). Az udvaron is rengeteget vannak kint, együtt szoktunk veteményezni, füvet vágni, stb.

Évi: Milyen elvek mentén alakítjátok a családotok játékokkal kapcsolatos szokásait?

Ibolya: Lassan 5 éve gyűjtöm a fejlesztő játékokat, elég nagy készletünk kialakult mostanra😁 De ezeket rengeteg mindenre sok mindenhez fel tudjuk használni. Most már hónapok teltek el, hogy egyáltalán semmit nem vettem és mégis van miből dolgozni. Törekszem, hogy a játékok minőségiek és időtállók legyenek, valamint többféleképpen lehessen velük játszani. Ezek mindig szem előtt vannak, témák szerint csoportosítva, pl. ahol a dinók vannak ott található a vulkán (só-liszt gyurmából készült), a kövületek, a könyvek, stb. Ezenkívül évszak váltáskor készült mindig egy asztal az arra jellemző dolgokkal (pl. ősz-levelek, könyvek, levél forma puzzle, őszi termések, stb.), ez hetekig ott van és közben játszunk velük. Fő elvünk a minőségi játékidő ☺️ Hiszem, hogy játékosan jobban lehet fejleszteni, tanítani. Munkamegosztás is van nálunk, én ülök le vele a fiúnkkal mindig “tanulni”, gyakorolni a logopédiai feladatokat, stb., apával történik az építés, a birkózás, a fűvágás és mindenféle férfi munka😉

Évi: Te hogy állsz a játékokhoz? Mit szeretsz játszani? Honnan inspirálódsz?

Ibolya: Kiskoromban emlékszem nagyon szerettem a szerepjátékokat. Rengeteget voltunk kint az udvaron, a mezőn, az erdőben, ahol a szomszéd gyerekkel együtt játszottunk. Alig voltak játékaink, de mindig olyan jó volt a hangulat ☺️ A legjobban szenzoros játékot szeretek készíteni ❤️ Rizst, csicseriborsót, babot, sót festettünk eddig. Pl. kék rizs jelképezi a tengert, a kenyérmorzsa a homokot, rá kerülnek a kagylók, a tengeri állatok, kövek, stb. és már kezdődhet is a “tanulás”. Játék végén mindig a lányom mindenféle finomságot “főz” a szenzoros játékokból, míg a fiam a végén driftelni szokott benne🤷‍♀️Van amikor egy játékot együtt készítünk elő, van amikor felkelnek készen várja őket a szobájukban. Emlékszem egyik nap lencse leves volt az ebéd. A lányom: Anya ez milyen leves? Én: lencse leves. A lányom: Anyja, te a játékunkból levest főztél?😂😍 Pinterestről és hasonló oldalakról mint az enyém gyűjtöm az ötleteket. Vannak napok amikor csak foglakozásra járunk, van amikor csak simán feladatlapokat oldunk meg. Ötleteket gyűjtök, ezeket lejegyzetelem és vannak ilyen lusti napok, amikor a gyerekek moziznak vagy apával társasoznak, én ez idő alatt összegyűjtök mindent egy témához. Pl. a katicabogár-előkészítem annak alapján, hogy legyen benne finommotorika, logikai feladat illetve szenzoros játék is. Egyszerre többet készítek elő és amikor van kedvük, akkor csak veszem elő és játszunk. De nekik kedvük mindig van☺️csak épp nekem legyen időm mindig valami újdonsággal készülni.

Évi: Mit játszanak legszívesebben a gyermekeid?

Ibolya: Mindent. Van amikor mind a ketten babáznak, máskor mindketten autóznak. Van, amikor a veteményes melletti homokozóban Bob, a mestert játsszák el, illetve vizet hordanak oda és különböző sár-ételek készülnek. Imádnak beöltözni jelmezbe, a fiam a herceg (egy rakott szoknyám a palást, válltól leér térdig), a lányom a hercegnő( leánykori mini ruhám épp földig ér neki), a zuhanyzófülke a kastély és a fiam meg kell mentse a lányomat. Minden mesét, illetve rajzfilmet eljátszanak. Akadálypályát is imádják, kint és bent is szoktam nekik készíteni. Társasjátékok is a kedvencek közé tartoznak. Most a sláger nálunk lassan 3 hete, hogy a parkban szeretnek járni szöktetni a biciklivel. Holnap is megígértem, hogy elviszem őket, de azelőtt ők kellett megígérjék, hogy előbb elmegyünk fagyizni, mert lassan 3 hete csak a padon ülök a szöktetővel szemben🙈

Évi: Hogy alakult ki nálatok a közös játék? Mit látsz, milyen irányban halad ez? Milyen hatással van ez a kapcsolataitokra? 

Ibolya: Kicsi koruk óta sokat játszunk velük, figyeltük a fejlődésüket. Ha valami nem ment nekik, mindig utána olvastam illetve szakembert kérdeztem, hogy hogyan tudnám nekik megtanítani játékosan. Emlékszem 4 éves volt a fiúnk, amikor próbáltam neki megtanítani a sort színes labdával. Kék-piros-zöld-kék-piros-zöld stb, de sehogysem ment. Ragasztószalagot húztam ki két fal közé és azon gyakoroltunk. Sokkal szívesebben gyakorolt ott mert rá kellett ragasztani a labdát és nem sokára mar ment is neki. Aztán jött a Pinterest és társai, és onnantól kezdve sokszor este altatás után fogtam neki vágni, rajzolni, másnapra készülni. A férjem mindenben támogat, sokszor este ő segít egy pohár bor mellett vagy vannak olyan dolgok amelyeket ő egyedül készít el. Imádom ezeket készíteni, sokszor neki fogok egy témának és van hozzá 2-3 ötletem, és amikor “tanulunk”akkor csak úgy jutnak még eszembe, hogy még ezt is lehetne, meg azt is tudnánk gyakorolni az adott témán belül. Van amikor belefáradok, olyankor szünetet tartok, de mindig újból belevágok, mert látom, hogy van eredménye. A gyerekeim imádják , sokszor volt, hogy az ovi előtt vártam őket, s a lányom futott velem szembe: “Anyja, hiányoztál! Ma milyen játékot készítettél nekünk?☺️ Úgy gondolom mindegy, mit játszunk csemetéinkkel, a lényeg, hogy ott legyünk fejben. Öröm látni, hogy a fejlesztéseknek illetve ezeknek a játékoknak köszönhetően Patrik milyen sokat fejlődött, Kriszta is mindig részt vesz így ő is ügyeskedik. A szívem csordultig tele, amikor látom, hogy a “munkámnak” van eredménye, és hogy a gyerekek is imádják.

Évi: Jellemző a gyermekeidre, hogy egyedül elfoglalják magukat? Milyen arányban van egymással az önálló játék, a gyerekek egymás közötti játéka és a szülőt is bevonó játéktevékenység?

Ibolya: Nálunk a gyerekek nem telefonoznak, nincs tablet és számítógép sem. Napi fel óra, max. egy óra tévézés van (amúgy nem is igénylik annyira). A fiam és a lányom is képesek hosszú időn keresztül eljátszani egyedül is, illetve ketten is. Önálló játék: 40%, tesós játék: 40%, szülőket is bevonó játék: 20%

Évi: Milyen tanácsot adnál az élvezetes, kapcsolódást segítő játékhoz?

Ibolya: Szívesen vonom őket be a játék előkészítésébe is pl. rizs festéshez. Van, hogy elmondom, hogy van egy ötletem és szerintetek, hogyan tudnánk megcsinálni, és ilyenkor jönnek ők az ötleteikkel. Házimunkát is közösen csináljuk: pizzatésztát gyúrunk, sütihez habot készítünk, mosogatunk, stb. Fontos, hogy ne erőltessünk semmit, legyünk jelen, ha leülünk játszani, próbáljunk minél többet játszani velük, hisz ezáltal is fejlődik a szülő és gyermeke kapcsolta, és nem utolsó sorban hagyjuk, hogy egy-egy játék alatt kibontakozzon a szabad akaratuk, hisz ez által fejlődik a kreativitásuk. Nálunk már volt, hogy ők készítettek nekem “játékot”, virágot szedtek a mezőn, földet hordtak a teraszra és aztán hívtak főzni😅.

Évi: Azta! Nagyon sok izgalmas játékban van részetek nap, mint nap. Ilyen játékra nyitott szülők mellett elhiszem, hogy nem is kell a képernyő nekik. Kívánom, hogy ez a hozzáállás, a játékosság, sokáig kísérjen titeket. Köszönöm a válaszokat.

Vélemény? Hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé.

Shopping Cart