Ezen sorozat keretében játékos szülőket hívok segítségül, hogy meséljenek nekünk a játszási szokásaikról, arról, hogyan alakítja a játék (és a mese) a gyermekeikkel való kapcsolatukat. Bízom benne, hogy a hét kérdésre adott hét válasz inspirációul szolgál majd arra, hogy lehet, sőt érdemes felnőttként is a játékok földjén kalandozni.
Évi: Szia Timi! Köszönöm, hogy vállaltad a felkérésem és mesélsz a családotok játszási szokásairól, a játékokon és a könyveken keresztüli kisfiatokhoz való kapcsolódási módjaitokról. Aki követi a Gyerek társasjátékok Facebook csoportot, az tudja, hogy a társasjátékozás szerelmesei vagytok. Nemcsak szülőként, a gyermeketekkel játszva, hanem a férjeddel is fontos számotokra felnőttként a (társas)játék.
De nemcsak a társasok, hanem sok egyéb logikai- fejlesztő játék, szerepjáték, és rengeteg közös meseolvasás is nagy hangsúlyt kap az életetekben. Engem különösen a játékok iránti lelkesedésed, az ezekkel kapcsolatban felhalmozott nagy tudásod, a sok utána olvasás az, ami lenyűgöz. Hogy igyekszel az 5,5 éves fiad érdeklődését maximálisan és magas színvonalon kielégíteni, mind játékkal, mind olvasmányokkal, legyen szó a piramisokról vagy a kalózokról. Bízom benne, hogy más is ihletet merít a hatalmas és kifejezetten játékos lendületedből!
Évi: Mesélj egy picit magatokról!
Timi: Köszönöm Éva a meghívást, tudod mennyire szeretek erről a témáról beszélni. 🙂
A férjemmel 8 éve vagyunk házasok, zsák a foltját kategória. Közös kapcsolódási pontunk a sci-fi, humor és a játékok minden mennyiségben. Már a kisfiunk érkezése előtt is rengeteget játszottunk. Imádunk Legózni, sok felnőtt szettet építünk össze. A másik nagy szerelem a társasjátékok, egyszerűen imádunk együtt/egymás ellen játszani, nincs is jobb mint mikor a másikban az „emberünkre” akadunk. Több száz társasjátékunk van az elmúlt 20 évből, úgyhogy van mivel játszani. Mikor felröppent a gondolat, hogy jöhetne az utód, már akkor elkezdtem neki is gyűjtögetni a társasjátékokat, hogy majd legyen mivel elütni az időt. 🙂 Most 5,5 éves a kisfiunk, érdeklődő, jópofa, talpraesett gyerek, és nagyon szeret velünk játszani.
Évi: Milyen elvek mentén alakítjátok a családotok játékokkal kapcsolatos szokásait?
Timi: A legfontosabb elvünk az volt, hogy bármit csinálunk, mi is szeressük csinálni, mert ha a szülő jól érzi magát jól érzi a gyerek is! Velem a szüleim rengeteget játszottak gyerekkoromban, gyakorlatilag ugyanazt a mintát adom tovább. Jó pár dolgot előre elhatároztunk, ami mentén most is haladunk. Először is hogy mindent a könyvek és a játékok köré építünk fel, lásd a rengeteg közös olvasást és az olvasottak játékba ültetését, általában tematikusan haladva. Munkamegosztás van, velem szerepjátékok/figurás játékok, apával birkózás, építés, mindenféle fiús program, közösen elsődlegesen társasozunk, de amúgy bármit amit a gyerek éppen szeretne. Mi nem vagyunk egy kézműveskedő, kreatívoskodó család, így a gyereket sem ilyen irányba terelgetjük. Ritkán persze ilyeneket is csinálunk ha szeretné (ez a muszáj kategória nekünk szülőknek), de ez arányaiban kevés alkalom, viszont az ovi behozza a kimaradást.
A másik fontos elvünk a rendszer/rendszerezés. Ennyi könyv és játék mellé rend(szerezés) kell, pontosan megvan mindennek a helye, játék után minden visszakerül a helyére. Ez jó mert a gyerek azonnal tudja mit hol talál, és nem keverednek el a dolgok, ugyanakkor rossz mert a nappalink egy részét az ő cuccai foglalják el. 🙂 A rendszer pedig, hogy újdonságot (könyvet vagy társast) nem random hanem rendszerben kap, van erre könyvhétfő, könyvcsütörtök, társaspéntek.
Évi: Te hogy állsz a játékokhoz? Mit szeretsz játszani? Honnan inspirálódsz?
Timi: Gyakorlatilag mindent szeretek, ami játék. A legjobban meglepő módon társasjátékozni, de jöhet bármilyen matekos vagy logikai játék is. Imádok szerepjátékozni (egy időben nagyot futott a kisbolt és a játékkonyha), figurákkal történetet eljátszani, jelmezbe öltözni családilag és hülyéskedni (a gyerek imádja a 2 méteres felfújhatós T-rex jelmezem, mindig sikert aratok vele).
Szeretem előre megtervezni miket fogunk olvasni, ahhoz komplett játékarzenált felsorakoztatni. Túl vagyunk már a dinoszauruszos, űrhajós, mélytengeri, kalózos, lovagváras, Egyiptom-os témákon, a következő nagy projektem a sárkányos lesz, rengeteg könyvsorozattal, óriási Playmobil sárkányvárral, sárkányfigurákkal készülök. Persze ahogy jönnek a korban mélyebb/összetettebb könyvek, vissza-vissza ugrunk a játékokhoz is. Ezekkel mind szeretek játszani, pláne hogy én alakítom a gonoszt, csak sajnos a gyerek meg a jót, így mindig én húzom a rövidebbet. 🙂 Az ilyen típusú játék nagyban hozzájárul a fejlett igazságérzetéhez (a jó elnyeri jutalmát, a rossz meglakol) és értékrendjéhez, ezt minden alkalommal megállapítom. Inspirációt ezekhez a könyvek adnak, a vicces sztorikhoz meg a sok hülyeség amit apával kitalálunk, társasokban a BGG (boardgamegeek) nagy segítség, olyan mint a könyves Moly, csak itt társasokról lehet véleményeket, ajánlókat olvasni, szabadidőmben szívesen foglalkozom vele. Mint ahogy a könyvekkel, a kedvenc gyerekjáték kiadóinkkal (Haba, Zoch, Drei Magier Spiele) is szívesen kísérletezgetek, hátha valami csúcsszuperre bukkanok ami tetszeni fog a gyereknek (aztán persze lehet hogy pont nem). 🙂
Évi: Mit játszik a legszívesebben a fiad?
Timi: Mindig van valami sláger. Eddig legtovább a Mancs őrjárat mánia tartott, ha nem mentettük meg szerencsétlen Turbo kapitányt legalább 500szor, akkor egyszer se. 🙂 Az összes létező könyvet megvettem hozzá (a minőségüket inkább hagyjuk) és megnéztük a sorozatot is, ezek alapján kimeríthetetlen volt a repertoár.
Visszakanyarodva menők a fentebb említett témákhoz kapcsolódó játékok, plusz a Hot Wheels kisautók pályával, a Geomag és Lego. Itt nagyon szeret építeni füzetből szetteket, és ömlesztett elemekből random is, majd játszani velük különböző izgalmas sztorikat. A logikai játékoknál nagy imádat van, 10-15 mindig fut párhuzamosan, ezért nagyon megdolgoztam 2 éves korától hogy így legyen (lásd a logikai játékos posztot a csoportunkban). A társasjátékokban a kooperatív játékok a kedvencei az együtt nyerünk együtt vesztünk miatt, a memória típusúak mert abban profibb mint a szülők, a szellemes témások és a mágnest használók pedig a misztikum miatt. De van hogy a nyomozósok kerülnek előtérbe, vagy a bazi nagy táblások és 3D-sek. Ebben egyformák vagyunk, én is szeretem ha impozáns megjelenése van egy játéknak.
Évi: Hogy alakult ki nálatok a közös játék? Mit látsz, milyen irányban halad ez? Milyen hatással van ez a kapcsolataitokra?
Timi: Számomra a legnehezebb 0-2 év között volt, nem igazán éreztem elememben magam a játékok terén. Viccesen azt szoktam mondani, hogy ezt az időszakot túl kellett élni. 🙂 2 évesen ahogy bevezettük a 2+os társas és logikai játékokat nyílt ki a világ. Szerepjátékba ültetve, közben sok sok meséléssel, először csak az elemekkel játszva, majd fokról fogva haladva eljutottunk a szabályos játékig, azóta nincs megállás. Nálam azért kicsit elgurult a gyógyszer, minden héten játsszunk vmi új társassal, neve is van Társaspéntek, ilyenkor rukkolok elő vmi újjal. Ezt mindig megelőzi a szabálytanulás a szülők részéről, hogy mikor előkapjuk azonnal tudjunk játszani, különben a gyerek tuti elunná és otthagyna minket. 🙂 Van hogy apával próbapartit is játszunk hogy minden gördülékenyen menjen, esetleg ha előnyt kell neki adni lássuk előre hogy mennyit. A sok újdonságnak persze előnye és hátránya is van. Előny hogy szívesen próbál ki újakat, minden játék szabályát ismeri és nem felejti el, viszont hátrány hogy nagy a rosta, nagyon hamar kibukik mi az ami nem ér el egy szintet vagy nem elég érdekes, és akár 1-2 játék után is mehet az eladós dobozba, akkor is ha épp Jézuska vagy a Mikulás hozta. De ilyenekből nem csinálok problémát, elvégre már kialakult ízlése van, a könyveknél dettó, sokszor 10+ oldal után is simán kaszál. Őszintén szólva felnőttként én is ilyen vagyok, minek töltsem az időt valamivel, ha nem elég jó.
Szerintem minden közös olvasás és játék nagyon fontos, a hatása is mérhető, boldog és kiegyensúlyozott lesz a gyerek, határtalan fantáziavilággal és mi szülőként is jól érezzük magunkat közben, mert együtt éljük meg. Nekem az mindig nagy öröm, ha látom a gyereken játék közben hogy mennyit fejlődött, hirtelen logikusabban kezd gondolkodni, felismeri az összefüggéseket, vagy olyan sztorikat játszik el amik már komolyabban fel vannak építve és közben 4 ember helyett különböző hangszíneken beszél, ezek apró örömök amikre szeretek figyelni, ezeknek mindig hangot is adok, a kisfiam meg örül hogy örülök neki. 🙂
A Gyerek társasjátékok csoportot is ezért hoztuk létre, hogy megmutassuk a szülőknek milyen csúcsszuper társas- és kártyajátékok vannak már egészen kicsiknek, hogy milyen jól tartalmasan/szórakozva el lehet tölteni az időt, és ez tényleg minőségi együttlét lesz a gyerekekkel.
Évi: Jellemző a gyermekedre, hogy egyedül elfoglalja magát? Milyen arányban van egymással az önálló játék és a szülőt is bevonó játéktevékenység?
Timi: Nálunk nincs tablet és telefonozás, helyette közös játék van minden mennyiségben. Mivel a kisfiam egyke és mi felnőttek is szeretünk vele bármit játszani, így 10% az önálló játék egy nap, a maradék közös, mivel ugye nem tudjuk testvéreknek lepasszolni. 🙂 Remélem ez a sok közös játék később is megmarad mikor már iskolás lesz, de lehet majd lasszóval kell elkapni hogy játsszon velünk valamit, ki tudja. 🙂
Évi: Milyen tanácsot adnál az élvezetes, kapcsolódást segítő játékhoz?
Timi: Nekem ez a kapcsolódásos téma újdonság volt a héten, sosem gondolkodtam még el így rajta hogy milyen fajtái vannak stb csak mikor olvastam a posztodat, mi egyszerűen csak játszunk. 🙂
Ha tanácsolnom kellene, azt mondanám hogy próbáljanak meg a szülők a napi gondok és problémák ellenére gyerekek maradni, a gyerek szemével nézni a világot, és az életkornak megfelelő játékkal játszani. Adjunk nekik sikerélményt folyamatosan, a társasokban előnyt ha kell, és olyannal játsszunk amivel mindenki jól érzi magát.
Évi: Köszönöm, hogy őszintén megválaszoltad a kérdéseimet és meséltél magatokról. Amit én kiemelnék és útravalóul adnék az olvasóknak az egy beszélgetésünkből maradt meg bennem. Eszerint többféleképpen lehet ajándékozni. Az egyik lehetőség, hogy átadjuk a könyvet, a játékot és azt várjuk, hogy a gyermek majd játékba vonja egyedül vagy a testvérével, a könyvet majd hozza vagy elolvassa maga. Tehát ebben az esetben a gyermeké a kezdeményező szerep és az ő döntése, hogy mivel játszik és mivel sem. A másik út viszont sokkal nagyobb jelentőséget tulajdonít a szülőnek, hiszen ha együtt vesszük használatba a tárgyat, akkor a játékon kívül a sok közös játék élményét is (mintául) kapják a gyerekek. Én mindenkit arra bíztatok, hogy találja meg azt a játékot, amivel szívesen játszik a gyermekeivel együtt, és teremtse meg hozzá a körülményeket heti szinten, hogy ezáltal fejlődjön a szülő és gyermeke kapcsolata.