Természetes játék – Kapcsolódás játékkal, játékos családok 1. rész

Egy új sorozattal jelentkezem. Játékos szülőket hívok segítségül, hogy meséljenek nekünk a játszási szokásaikról, arról, hogyan alakítja a játék (és a mese) a gyermekeikkel való kapcsolatukat. Bízom benne, hogy a hét kérdésre adott hét válasz inspirációul szolgál majd arra, hogy lehet, sőt érdemes felnőttként is a játékok földjén kalandozni.

Évi: Szia Alexa! Köszönöm, hogy vállaltad a felkérésem és elsőként mesélsz a családotok játszási szokásairól, a játékokon és a könyveken keresztüli gyermekeitekhez való kapcsolódási módjaitokról.

Aki követ Instagramon (@alexapaal) vagy látta már posztodat a Természetes játékok Facebook csoportban, az tudja, hogy a természet, a természetes anyagok és játékok, az ünnepek és évszakok követése mesékkel és játékkal, a sok-sok olvasmány, a közös játék és alkotás nagy hangsúlyt kapnak az életetekben. Engem különösen az építményeitek nyűgöznek le. Az 5 éves fiaddal nagy kiterjedésű, különlegesen összetett és aprólékosan kidolgozott jeleneteket alkottok meg természetes anyagú játékokból. Kíváncsian várom, hogy mi a titka ezen csodák keletkezésének!

Évi: Mesélj egy kicsit magatokról!

Alexa: Szia Évi!
Először is köszönöm a kedves felkérést! Érdekes tapasztalás most a túloldalon ülni. 🙂
Egy Velencei-tó melletti kis faluban élünk a férjemmel és két gyermekünkkel. A kisfiam 5.5, a kislányom 2.5 éves. A családunkban fontos szerepet kapnak a mesék és játékok,  valamint az ezeket körülölelő kommunikáció. Férjem a telekommunikáció területén tevékenykedik, én pedig HR-esként emberekkel, tréningekkel és motivációs rendszer kidolgozásával foglalkoztam. Így a gyerekek is hozták a mintát, rengeteget beszélnek. 🙂 Sokat olvasunk és játszunk együtt, kedveljük a kreatív elfoglaltságokat és a természetben való feltöltődést (legtöbbször a közeli Velencei-hg., ill a Vértes, Bakony erdeiben). 

Évi: Milyen elvek mentén alakítjátok a családotok játékokkal kapcsolatos szokásait?

Alexa: Az egyik fő elvünk: a kevesebb több. (Sajnos a férjem arcáról nem készült fotó, miközben ezt elolvasta. :D) Na de, habár minimalistának nem nevezném a játék készletünket, elegendő mennyiségűnek, kezelhetőnek, átláthatónak érzem. Törekszünk arra, hogy amit megveszünk: 

  • minőségi és gyerekbarát anyagból készüljön, 
  • időtálló legyen és
  • a gyerekek növekedésével is megtartsa vonzerejét;
  • kreatívan, többféleképpen lehessen vele játszani, ill.
  • csak akkor kapja meg a gyerekünk, amikor már elég érettnek érezzük a játékhoz.

A másik lényeges pont az évszakok váltakozásával függ össze. Míg a hidegebb hónapokban a játék túlnyomó része bent zajlik, addig melegebb időben a szabadban eltöltött időt részesítjük előnyben (és szeretném, ha ezen órák száma egyre csak növekedne).

Évi: Te hogy állsz a játékokhoz? Mit szeretsz játszani? Honnan inspirálódsz?

Alexa: Gyerekként nagyon szerettem pl. társasozni, kártyázni, szavakhoz kapcsolódó játékokkal játszani, “gimi-gumizni” s újabb és újabb koreográfiát kitalálni hozzá. Van, aki még emlékszik erre a játékra? 🙂
Jelenleg építeni szeretek a leginkább a gyerekekkel, ill. szerepjátékozni. Előbbiben lenyűgöz, hogy a nyíltvégű játékok felhasználási módjának csak a képzelet szab határt. Utóbbit pedig azért kedvelem igazán, mert kirajzolódik belőle számomra talán a legérzékletesebben, hogy milyen a gyermekem aktuális lelkiállapota: milyen volt az ovi, mire vágyik, mitől tart, mi motiválja, mikor és miben támogathatom. Időről időre ellátogat hozzánk néhány általam kreált lény – akiknek a magyar hangját én kölcsönzöm 🙂 – és akiket valós szituációk szültek (félelem, önbizalom-bátorság, hiszti témakörökben). Ez plusz energiát igényel részemről, de abszolút megéri, mert egyszerűen fantasztikus, hogy a gyerekek amint meghallják az aktuális lény hangját, már mesélik is neki, mi történt velük a legutóbbi “találkozás” óta vagy épp levezetik rajta a felgyülemlett feszültséget szájkarate módban. 😀 Vigyáznom kell már, mikor milyen hangon szólalok meg, mert a gyerekek nagyon figyelnek és számonkérik, hogy XY van-e nálunk…Pinteresten és Instagramon szeretek a leginkább inspirálódni. Rengeteg csodás játék, alkotás van fent ezeken a helyeken. Mindkét oldalon külön mappákban gyűjtöm az ötleteket, így könnyen visszakereshetővé válnak.

Évi: Mit játszanak legszívesebben a gyermekeid?

Alexa:

  1. Szerepjátékokat.
    • Éttermeset. A kiskonyhánk volt az egyik legjobb befektetésünk, 3.5 éve töretlen a sikere. A hátuljára táblafestékes matricát vágtam ki és ragasztottam fel. Ide írtam és rajzoltam fel a menüt krétával. A legtöbbször paradicsomleves készül betűtésztával. 🙂 
    • Imádnak beöltözni jelmezekbe, nemezelt kalapokba, koronákba, selymekbe, (az én) sáljaimba, sapkáimba. /Idén többször is elkergettük a telet./
    • Babáznak, mindketten.
  2. Építenek. 
    • Fa építőkockákból és kiegészítő elemekből (fa figurákból, növényekből, termésekből, selyemből); vmint duplóból/legóból is mindenféle szuper világot alkotnak, az aktuális olvasmányainkhoz kapcsolódóan (is). Pl. a kicsinél Bogyó és Babóca a sztár, a nagynál pedig épp a Dombontúli lakópark hősei viszik a prímet, szoros versenyben Süsüvel és a vár lakóival, akiket hónapok óta senki és semmi sem taszított le a trónról. 
    • Bunkit építenek párnákból, plédekből, varázspallóból és szivárványhintából.
  3. Kincskeresőset. Imádják, főleg, ha rímelő versikék mutatják az utat a következő ponthoz. Ez némi éjszakai felkészülést igényel részemről… de mire használnám azt a sok időt, ha nem erre? 🙂 
  4. Gyűjtögetőset. Önfeledt örömmel gyűjtik a kis fonott kosaraikba a séták során talált kavicsokat, terméseket (pl.: makk, mogyoró, gesztenye, csipkebogyó), csigaházakat, leveleket, nádszárat, botokat…) Később ezekből közösen készítünk valamit vagy a kiskonyhában kerülnek a lábasba. 
  1. Táblás játékokat. Időszakosan kirakó, sakk, kártya és társasjáték, ami változó intenzitással kerül elő.

Évi: Hogy alakult ki nálatok a közös játék? Mit látsz, milyen irányban halad ez? Milyen hatással van ez a kapcsolataitokra?

Alexa: Egészen kicsi koruktól együtt csináltunk mindent. A mondókákkal, dalokkal és az ezeket kísérő apró mozdulatokkal kezdtük, amiket nagyon szerettek mindketten. /Ebben a Ringatós könyvek és alkalmak voltak nagy segítségünkre./ Nem csupán a társadalom által játéknak tituált tárgyakkal, hanem akár egy ásványvizes palack gurigatásával elvoltunk percekig. Hiszen milyen izgalmas figyelni a vízcseppek táncát, nem? Elgondolkodtató volt, hogy amire ők pici baba korukban rácsodálkoztak, mennyire nem tűnt fel és hiányzott is a korábbi, pörgős – munkás életemből. Páldául a babakocsiból jól látható falevél, amit a fejük fölött ringatott a szél… vagy később az eső öröme, hiszen ha eláll, ugorhatunk a tócsákba, min. térdig. 🙂 A benti játékok pici korukban nem is voltak annyira izgik, mint mondjuk egy üres doboz, amibe belemászhattak vagy a ruhák célzott, tervszerű kihajigálása a fiókból. 

Később kockatornyokat építettünk együtt, amiket aztán le is döntöttek huncut mosolyok közepette. A legnagyobb szivárványívbe beleültek és hintáztak, közben énekeltük a hinta-palintát. Valahogy így kezdődött.
A játékok lassú gyarapodása időt adott minden új elem megismerésére, első körben majdnem mindig közösen kipróbálva. Örülök, hogy mi, felnőttek is részesei lehetünk a felfedezéseiknek. A gyerekekkel való szoros kapcsolatunk alapja a közös mesélés, játék és az ezekből adódóan megjelenő érzelmi biztonság.

Évi: Jellemző a gyermekeidre, hogy egyedül elfoglalják magukat? Milyen arányban van egymással az önálló játék, a gyerekek egymás közötti játéka és a szülőt is bevonó játéktevékenység?

Alexa: Igen, a fiam hosszú időre elvan egyedül és egyre többször fordul elő az is, hogy együtt, a kishúgával közösen bandáznak, huncutkodnak a szórakoztatásunkra… 🙂

A fiamnál így alakul: 60% önálló, 20% tesós, 20% szülőket is bevonó játék.

A kislányom, életkorából adódóan jobban igényli a velünk való közös tevékenységet, nála így néz ki az arány: 40% önálló, 20% tesós, 40% szülőket is bevonó játék.

Évi: Milyen tanácsot adnál az élvezetes, kapcsolódást segítő játékhoz?

Alexa: Az első lépés nálunk mindig az, hogy leülök a gyerkőc mellé a szőnyegre és megpróbálok ott lenni fejben is, tudatosan. Többször emlékeztetem magam, hogy felesleges a mosatlanon agyalni, úgyis megvár… 😉 Szívesen vonom be őket játékosan a házimunkába. Sőt! Ez is egy szuper módja lehet a kapcsolódásnak és mindenki nyer vele. 

Megadom a keretet az együttes játékhoz, figyelem a gyerekem igényeit és meghagyom számára az irányítást (mindaddig, amíg nem készül veszélyes kaszkadőr mutatványra). Megpróbálom elengedni a kontrollt (ami bevallom, korábban nem mindig ment egyszerűen); nem szeretném befolyásolni, ráerőltetni az elképzeléseimet. Ha kéri, szívesen segítek; úgy, ahogy ő szeretné, illetve mutatok neki más alternatívát is (legközelebb már alkalmazza). Fontos, hogy mi, felnőttek is jól érezzük magunkat a közös játék során s a jelenben maradjunk. Ezért próbáljunk olyan együttes tevékenységet választani, ami mindkét félnek örömteli kikapcsolódást nyújt. A gyermekeimet igyekszem támogatni a kreativitásuk kibontakoztatásában és hálás vagyok, hogy bepillantást engednek a csodavilágukba. Számtalanszor lepnek meg és ejtenek ámulatba a fantáziájukkal. Mai inspiráló: kislányom fogta a WC papír tartót (megszabadult a felesleges gurigáktól), kettészedte, majd közölte, hogy az új csellóját látom és ad egy koncertet számomra. 🙂
A tanácsom röviden összefoglalva ennyi: legyen SZABAD a játék.

Évi: Köszönöm, hogy ilyen részletesen válaszoltál a kérdéseimre, illetve hogy a képeiddel még szemléletesebbé tetted a fantasztikus játékaitok eredményeit. További sok örömteli játékot kívánok nektek!

Vélemény? Hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé.

Shopping Cart