Játékra hívás – Kapcsolódás játékkal, játékos családok 3.

Ezen sorozat keretében játékos szülőket hívok segítségül, hogy meséljenek nekünk a játszási szokásaikról, arról, hogyan alakítja a játék (és a mese) a gyermekeikkel való kapcsolatukat. Lehetséges, hogy már kívülről fújjátok a hét kérdést, de a különböző válaszok és a mögöttük álló családok inspirációul szolgálnak majd arra, hogy lehet, sőt érdemes felnőttként is a játékok földjén kalandozni. 

Évi: Szia Zsuzsa! Köszönöm, hogy vállaltad a felkérésem és mesélsz a családotok játszási szokásairól, a játékokon és a könyveken keresztüli fiadhoz való kapcsolódási módjaitokról. Szerintem a legtöbb közösségi médiát használó szülő látta már valamelyik fotódat, ugyanis rendkívül népszerűek és idilliek a fiad szobájáról és a játékaitokról készített fotóid. Marci’s dream wonderland tényleg egy mesevilág. Néha erdei állatok, máskor űrhajók állnak a középpontban, de az biztos, hogy nagyon alaposan feldolgozzátok, körbejárjátok az adott témát. Sok olyan játékot mutatsz, amit te készítesz (elő) Marci számára. Sejtem, hogy sok munkád van egy-egy feladatban, aminek aztán nem feltétlenül lesz hosszú ideig tartó a fogadtatása. Engem lenyűgöz az alaposság, a kreativitás, ahogy (fel)használod a különböző anyagokat, amennyi energiát áldozol arra, hogy megismertesd, lefoglald, tanítsd a kisfiad. Bízom benne, hogy más is ihletet és erőt merít az ötleteidből!  

Zsuzsa: Kedves Éva! Köszönöm szépen a megkeresést, és a kedves szavakat, megtisztelsz! Nagyon örülök, hogy megoszthatom a gondolataimat.

Évi: Mesélj egy picit magatokról! 

Zsuzsa: Átlagos, háromtagú család vagyunk, apa-anya és egy négyéves. Nagy változásokon mentünk keresztül a külföldre költözés miatt. Apa dolgozik napközben, én pedig teljes időben itthon vagyok Marcival. Sokaknak furcsa, de nálunk Svájcban még nincs óvoda. 4,5 évesen megy először napi szinten közösségbe. Mivel egy nagyon érdeklődő, világra nyitott kisfiú édesanyja vagyok, az itthoni, korai oktatás mellett döntöttem. Igyekszem naprakész lenni az érdeklődési körének megfelelően, és lenyűgöző szemléltető, játékos feladatokkal készülni. Nagyon sokszor kapom a kérdést, hogy honnan az energia, hogy van ennyi időm erre. Nos, ha úgy vesszük nekem jelenleg a gyermeknevelés a “munkám”, nem járok el munkahelyre. Sokat éjszakázom, ezek a fantasztikus alkotások annak a melléktermékei. És igen, van ám, hogy én is nyűgös, fáradt anyuka vagyok egész nap. Szerencsére rengeteg támogatást kapok a férjemtől, sok terhet levesz a vállamról 50-50%-ban visszük a háztartást, így van időm nekiállni az újabb ötletek megvalósításának.

Természetkedvelő család vagyunk. Szeretünk kirándulni, és az otthonunkban is a természetes dolgokat részesítjük előnyben. Inkább kint vagyunk, minthogy tévézzünk. Nálunk egyáltalán nincsenek családi filmezések sem. A “nincs rossz idő” elvét követve,  a szabadban vagyunk inkább, vagy meghitten a könyvek világában elmerülünk. A külföldre költözés miatt jelentősen behatárolódtak a lehetőségeink segítség és óvoda hiányában. Az ezzel járó nehezebb szituációkat igyekszünk játékossággal megoldani.

Évi: Milyen elvek mentén alakítjátok a családotok játékokkal kapcsolatos szokásait?

Zsuzsa: Határozott, saját elveket követünk. Két szilárd elem mozgatja a játékkal való szokásainkat; az első, a minőségi játékidő, ami az igazi gyermekkor elengedhetetlen kelléke, amiben szeretném Marci életkori sajátosságait kiemelve, fenntartani a gyermeki ösztöneit. Ezek azok a dolgok, amik róla szólnak, ami számára az igazi kikapcsolódás a saját döntéseivel előtérben. A másik mozgatórugó, a hétköznapi dolgok játékossá alakítása. Szeretnék egy olyan világot nyitni felé, ahol nem kényszerként éli meg a feladatait. Ez egész nap végigkísér minket,  belevéve a napi rutint a házimunkával. Hiszem, hogy játékosan minden élhetőbb. Mindkettőnknek fontos a gördülékeny együttműködés, hisz együtt vagyunk 0-24-ben. Egy kisgyermeket mivel mással foglalhatnánk le egész nap, ha nem játékkal? Számomra is segítség, hogy így zajlanak a napjaink. Jelentősen kevesebb a türelmetlenkedés mindkettőnk részéről.

Évi: Te hogy állsz a játékokhoz? Mit szeretsz játszani? Honnan inspirálódsz? 

Zsuzsa: Örök gyermek lévén mindig figyelemmel kísérem a legizgalmasabb játékokat. Különös hangsúlyt fektetek, hogy természetes alapanyagú, minél egyszerűbb játékokkal legyünk felszereltek. Kifejezetten szeretem az olyan játékokat, amik cselekvésre ösztönöznek, fantáziát formálnak. Sok nyílt végű játékunk van, pont ezen célból. 

Szeretek játszani, nálam ez most a második gyermekkor. 😀 Kikapcsol, amikor készítek egy adott dologot, de azért néha túl sok. Szabadidőben is ezen agyalni és egész nap játékban lenni. Alig várom a fürdést minden este, amit apa csinál, én pedig akkor töltöm az énidőmet.

Én leginkább a kreatív játékokért vagyok oda, Marci viszont szívesebben nézi végig és sorolja a kívánságait, amiket szeretne, hogy megvalósítsak. Furcsa, de mégis így tudunk a legjobban kapcsolódni. Kiegészítjük egymást játszás közben. A játék vége sokszor egy csapatmunka eredménye. Ezért is működik különösen jól nálunk a játékra hívás. A kisautózást annyira nem kedvelem, de felépíteni egy kisvárost úthálózattal, azt imádom. Miután megálmodtam egy konkrét dolgot, végigböngészem a róla szóló Insta bejegyzéseket, illetve Pinteresten keresek rá ötletekre, a kivitelezés folyamatára. 

Évi: Mit játszik legszívesebben a gyermeked?

Zsuzsa: Nincs egy konkrét dolog. Szerencsés helyzetben vagyok, mert a fiam nagyon érdeklődő és nyitott. Minden téma leköti a saját szintjén. A hatalmas építésektől, a zenélésen át, a természetjáráson keresztül a kreatív játékokat és feladatokat is imádja. Nincs kifejezetten kedvence. Hiszem, hogy minden csak “tálalás” kérdése, és hogy erősen szerepe van benne a sok játékra hívásnak. Nagyjából ugyanannyi időt tölt mozgásfejlesztőkkel, mint amennyit épít. Az építést mindenbe belevonja, talán ha egyet kiemelnék, ez lenne. 

Évi: Hogy alakult ki nálatok a közös játék? Mit látsz, milyen irányban halad ez? Milyen hatással van ez a kapcsolataitokra? 

Zsuzsa: A napjaink “túlélésével” alakult ki a közös játék. 😀 Ez így csúnyán hangzik, de egész nap egy kisgyermek szintjén lenni elég nehéz. Ha minden játékos, minden könnyebb. Egy többemberes babával indítottam az anyaságom, így a kötődő nevelésből formálódott a közös játék minősége is. Marci mindig igényelte a nagyon szoros közös időtöltést, és a testkontaktust még mindig. Több olyan játékkal töltjük az időt, – az öljátékokból kinőve- amihez érintkeznünk is kell. Pl. egy fogócskánál, amikor megvan a másik, megöleljük egymást, vagy az ölemben ül énekléskor, hozzám bújva kirakózik.. Stb.

Korábban nagyon féltem, hogy örökre anyamatrica marad, és mindenhez igényelni fogja a jelenlétem. De szerencsére nem így lett. A játékban kap saját teret, döntést. Nagyon fontos, ennek most látom a hatásait. Jól megválasztott játékokkal, minőségi játék idővel teljes gyermekkort lehet megváltoztatni. Nap mint nap látni a fejlődést, a nyitottságát a világra, megéri a sok-sok erőfeszítés, ami ezzel jár.  Az a bizalmi és érzelmi kapocs, ami ennek következtében kialakult mindnyájunk közt, elengedhetetlen kellék a lelki egyensúly megtartásához. 

Évi: Jellemző a gyermekedre, hogy egyedül elfoglalja magát? Milyen arányban van egymással az önálló játék és a szülőt is bevonó játéktevékenység?

Zsuzsa: Igen, szerencsére sokat játszik magának Marci. Kellett hozzá három év, hogy hosszabb ideig elfoglalja magát, de háromévesen, mint akit elvágtak, szépen eljátszik magában is. Épít sokat, rajzol, alkot, saját ötletek valósít meg.

Nagyon változó arányban töltjük közösen az időt. A játékra hívások miatt van, hogy egész nap egyedül elvan, és csak néhány percig veszek részt aktívan a játékban, mellette pedig a játékos feladatokkal-házimunkával töltjük az időt. Amikor nem tudok teljesen jelen lenni, nem erőltetem magamra. Viszont vannak napok, amiket végig mókázunk. Sokszor nem érzem az átmenetet játék és a napi rutin elvégzése kötött.

Évi: Milyen tanácsot adnál az élvezetes, kapcsolódást segítő játékhoz?

Zsuzsa:

  • Legyünk jelen
  • Ne erőltessük magunkra az olyan tevékenységeket, amiket mi magunk nem kedvelünk, azonnal érzik
  • Ha átéléssel tudunk a játékban lenni, ami a kicsik figyelmét is felkelti, akkor már sikerült is kapcsolódnunk
  • Ajánlok mindenkinek egy nyugisarkot, ahova el lehet vonulni közösen, akár olvasni, képeket nézegetni
  • Figyeljünk a szeretetnyelvekre, nyugodtan vigyünk érzelmeket is a játékokba
  • Mindig kommunikáljunk a csemetéinkkel
  • Figyeljünk az ő igényeikre, hagyjuk kibontakozni a szabad akaratukat, kreativitásukat. 
  • Nyugodtan üljünk le játszani ha csak kevés időnk van is, de szögezzük le a gyermekkel, így a végén nem éri csalódás, és örömmel tölti azt az 5-10 percet is. Néha elég csak ennyi. 

Többen mondták, hogy nem szeretnek olvasni, vagy nem köti le a picit. A mai könyvek már nem csak az olvasásról szólnak. Kapni néma könyveket, böngészőket, különféle interaktív kötetek is megjelentek. Zenélő, lámpázós, rajzolós könyvek, nagyon izgalmasak a kihajtható fülesek, kevés szöveggel. Egész biztos, mindenki talál megfelelőt, és az egyik legjobb eszköz, amivel közel kerülhetünk a kicsikkel. Egyáltalán nem feltétele egy otthoni minikönyvtár. A gyerekek imádják a meséket, ráadásul sok játék alapjai is lehetnek. 

Évi: Köszönöm Zsuzsa, hogy meséltél magatokról, arról, hogy a ti életetekben mit jelent a játék. Bízom benne, hogy a beszélgetésünket elolvasva sokan észreveszik a profin előkészített játékok mögött rejlő rengeteg munkát, energiát és lemondást is, ami a gyönyörű képeken nem látszik.

Vélemény? Hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé.

Shopping Cart