Az idő, amit a gyerekeinkkel töltünk, az egyik legértékesebb „befektetés”, amit szülőként adhatunk. De vajon mit jelent igazán együtt lenni? És hogyan különbözik az együtt töltött idő a minőségi időtől vagy a kapcsolódástól?
Gyermekpszichológusként sokszor találkozom azzal az aggodalommal: „Elég időt vagyok vele?”, „Jól csinálom, ha csak játszom vele?” Vagy épp az ellenkezője: „Annyit vagyunk együtt, de mégis folyton nyűgös, rosszalkodik, csak a figyelmemre vágyik?”
A válaszokhoz először érdemes áttekinteni a fogalmakat.
Együtt töltött idő – a keret
Ez az az idő, amit fizikailag együtt töltünk: lehet főzés, autózás, közös tévézés vagy akár bevásárlás is. Nem mindig van benne közös figyelem, de az együttlét érzése ettől még jelen lehet. Ez a legnagyobb halmaz, amibe minden más beletartozhat – de önmagában nem garantál mélyebb kapcsolódást.
Minőségi idő – amikor egymásra figyelünk
Itt már fontos a tudatos jelenlét: amikor letesszük a telefont, és valóban odafordulunk a gyermekünkhöz. Lehet ez egy közös meseolvasás, társasjáték, építés – bármi, ami egymásra hangolódva történik. Rövidebb ideig is tart, de az értéke nagyobb. Ebben az időben mi magunk is jelen vagyunk – nemcsak testben, hanem fejben, lélekben is.
Kapcsolódás – amikor igazán megérintjük egymást
Ez nem feltétlenül időfüggő. Van, hogy egyetlen ölelés, egy mosoly, egy együtt átélt nevetés vagy egy komolyan vett érzés mélyebb nyomot hagy, mint egy órákon át tartó közös program. A kapcsolódás az a minőségi idő, amikor valódi érzelmi kötelék születik. Ez az, amiből a gyerek biztonságérzete, önbizalma és belső egyensúlya épül.
Gyerekidő – amikor a gyermek választ
A kapcsolódó nevelés fogalmai szerint a gyerekidő az az együtt töltött, strukturált idő, amit a szülő biztosít – teljes figyelemmel, de a gyerek döntése szerint. Mit játsszunk, hogyan, meddig – itt a vezetés a gyerek kezében van. Ez egyfajta érzelmi töltőállomás is: a gyerek azt élheti meg, hogy fontos, számít, irányíthat.
De mennyi idő az elég?
A jó hír: nem a mennyiségen múlik. A rövid, de valódi kapcsolódással teli pillanatok sokkal mélyebb nyomot hagynak, mint az órákon át tartó egymás mellett lét.
Ugyanakkor érdemes tudatosítani:
- nem kell (és nem is lehet!) állandóan kapcsolódni,
- nem baj, ha néha nincs kedved játszani,
- és az is rendben van, ha nem minden pillanat a minőségi idő jegyében telik.
A kulcs a tudatosság és az egyensúly: ha időről időre igazán jelen vagy, az már elég ahhoz, hogy a gyerek érezze: fontos, szeretve van, számít rád.
Ha elképzeljük ezeket a fogalmakat, egyre szűkülő körökként is gondolhatunk rájuk:
Együtt töltött idő a legnagyobb halmaz, benne a minőségi idő, azon belül a kapcsolódás,
mellette pedig részben átfedve a gyerekidő.
Ha az együtt töltött idő mennyisége alapján nézzük:
Együtt töltött idő > Minőségi idő > Kapcsolódás
De ha ezek értékét tekintjük, akkor Együtt töltött idő < Minőségi idő < Kapcsolódás
Ha ötletekre van szükséged az otthoni idő minőségi eltöltéséhez (tevékenységek – ÖtletKalap; játék témák – aLapKaland), a szabadban való tevékenységekhez (SzabadKaland), az utazáshoz (Úti Kaland), a kapcsolódáshoz (Szeretet-aLap, PusziKaland), akkor nézz körül a Bolt menü alatt.
Nem kell és nem is lehet tökéletes szülőnek lenni. Elég, ha gyakran valóban jelen vagyunk. Ha letesszük a telefont, ha a gyermekünk szemébe nézünk, ha engedjük, hogy ő vezessen minket, ha nevetünk vele – máris nagyobb az esélye, hogy megtörténik az, amire igazán szükségünk van: kapcsolódunk.