Van egy pillanat a szülőségben, ami egyszerre szép és fájdalmas.
Amikor a gyerekünk rájön arra, hogy a Jézuska, az angyalka, a Mikulás, a húsvéti nyúl vagy a fogtündér nem léteznek a szó hétköznapi értelmében.
Sok szülő ilyenkor megijed és elbizonytalanodik: Nem ártottunk neki? Lényegében hazudtunk éveken keresztül? Csalódott lesz? Nem lesz ebből bizalmi törés?
Gyermekpszichológusként (és anyaként) szeretnélek megnyugtatni: ha egy gyerek erre magától jön rá, akkor pontosan akkor fog ez megtörténni, amikor kell.
Mi is az a mágikus gondolkodás?
A mágikus gondolkodás a gyermek fejlődésének teljesen természetes szakasza.
Kisgyermekkorban a világ még nem logikus, oksági rendszerként működik a kicsik gondolkodása szerint, hanem érzelmi és jelentésalapú térként.
Ebben a világban:
- egy gondolat teremthet valamit,
- a jó viselkedés jutalmat hoz,
- a szeretet „megjelenik” ajándék formájában,
- a láthatatlan létezhet.
Ez nem naivitás. Ez pszichés védelem, biztonság és érzelmi struktúra.
A mágikus gondolkodás segít:
- megküzdeni a bizonytalansággal,
- kezelni a félelmeket,
- értelmet adni az ismeretlennek,
- és megtapasztalni, hogy a világ alapvetően jóindulatú.
Mikor és miért ér véget?
A mágikus gondolkodás nem szűnik meg egyik napról a másikra.
Nem egy leleplezés, hanem egy folyamat.
Általában 7–9 éves kor körül:
- erősödik a logikus gondolkodás,
- stabilabb lesz az oksági látásmód,
- a gyerek elkezdi összeilleszteni az apró jeleket,
- és egy ponton már nem tudja tovább fenntartani a mágikus magyarázatot.
És ez nagyon fontos: ha nem érett volna meg rá, nem jött volna rá.
A gyerek addig „hisz”, amíg pszichésen szüksége van rá.
Amikor már nincs, a varázslat nem összeomlik – hanem átalakul.
Hazugság volt? Megtört a bizalom?
Ez az egyik leggyakoribb szülői félelem. De egy biztonságos, szeretetteljes kapcsolatban nem sérül a bizalom attól, hogy a szülő részt vett egy közösen fenntartott, a gyermekért kialakított varázslatos világban.
Miért? Mert a gyerek nem úgy éli meg, hogy: „Hazudtak nekem.” Hanem úgy, hogy: „Volt egy titkos játék, amit miattam csináltak.”
Amikor az igazság megismerése empatikusan történik, a gyerek tempójához igazodik, teret ad az érzéseknek (szomorúság, megkönnyebbülés, öröm), akkor nincs törés, csak átmenet.
Sőt: sok gyerek kifejezetten megkönnyebbül. Mintha végre kimondható lenne az, amit már régóta érez.
A varázslat nem eltűnik – szerepet vált
Az egyik legszebb pillanat ebben a folyamatban, amikor a gyerek megkérdezi:
„És most én is segíthetek a varázslatban?”
Ekkor válik befogadóból társsá válik, a varázslat átélőjéből őrzőjévé. A varázslat nem neki történik többé, hanem vele együtt történik.
Ez egy fontos fejlődési lépcső. Hiszen fejlődik az empátia a kisebbek felé, felelősséget kell vállalni a titokért, mindezzel belép a „nagyok” világába.
Jó titkok és rossz titkok
Ez az időszak kiváló alkalom arra is, hogy beszéljünk a gyerekekkel a titkok természetéről.
Nem minden titok egyforma.
Jó titok az, ami:
- örömet okoz,
- összeköt,
- biztonságos,
- és nem nyomaszt.
Rossz titok az, ami:
- félelmet kelt,
- elszigetel,
- bűntudattal jár,
- és „nem szabad elmondani”.
Ez a különbségtétel később nagyban segíti a gyermeket a társas élet útvesztőiben.
Mit vihetünk magunkkal szülőként?
Talán azt, hogy a gyerekkor nem akkor veszít a varázsából, amikor egy varázslat véget ér. Hanem akkor, ha nincs kivel megosztani az átmeneteket. Ha ott vagyunk, ha kísérünk, ha merünk beszélni az érzésekről, akkor a varázslat nem eltűnik, hanem mélyebb rétegbe költözik
Ha te is az élményekre szavazol; ha fontos neked, hogy a gyermekedet ne csak a mindennapokban, hanem az átmenetekben is kísérd; ha hiszel abban, hogy a gyerekkor varázsa nem egy szereplőtől függ, hanem a kapcsolattól, tarts velem.
Oszd meg ezt az írást, ha úgy véled, hogy más szülők számára is megnyugtató lehet.